Bagi Gábor szerk.: A szülőföld szolgálatában: Tanulmányok a 60 éves Fazekas Mihály tiszteletére – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 49. (1994)

Bődi Erzsébet: Karcag népi táplálkozása

tudóan..." (114. о.). A disznótorban készült hurka, kolbász feldarabolása szintén a gazda feladata, aki "...jó étvágyat kíván mindenkinek, és villával kivesz a tepsiből egy darab hurkát" (87. o.). A példákat idézhetnénk még tovább. Bizonyára lesznek olyanok, akik a könyvet olvasván nosztalgiával gondolnak vissza gyermekkoruk hangulatára, a felnőtteknek, a családfőnek kijáró tiszteletadásra, aminek ők most hiányát érzik. De lesznek olyan olvasók is, akik nem szívesen tekintenek vissza az 50-es évekre. Az ő emlékezetükben mély nyomot véstek a kezdetben csak szegénységet hozó gazdasági-politikai változások. A karcagiak életében ez volt a szalonna-kenyér időszak. Évszaktól függetlenül e két élelmet fogyasztotta mindenki nap mint nap. Akkor voltak nyugodtak, ha elegendő szalonnát és kenyérnekvalót tudtak biztosítani maguknak. Ki gondolt azokban az években az egészséges táplálkozásra, a változatos étrendre, a zöldség- és gyümölcsételek egész évi rendszeres fogyasztására? A parasztság életmódjába gyökeresen beavatkozott az új gazdaságpolitika. A hagyományt nem illett tisztelni. Az ősök jussához nem volt tovább joga a parasztságnak. Az egyénileg gazdálkodókat egyhamar megfosztották önállóságuktól. A múlthoz természetesen ragaszkodó parasztember elbizonytalanodva kereste helyét a számára "felülről" hirtelen kitűzött új, de az eddigi történelmétől idegen társadalmi-politikai és gazdasági berendezkedésben. Míg meg nem találta rendeltetését, addig minden bizonytalan volt körülötte. Nem értette, miért kell múltjától elfordulni és nem hitt a kirótt jövőjében sem. E bizonytalanságot még fokozta szegénysége, ami a könyvben a mindennapi ételek előállításának körülményeiben és a táplálkozási kultúra egyhangúságában mérhető fel. Az 50-es években drasztikusan végrehajtott társadalmi-gazdasági fordulatról a könyvben még közvetve sem esik szó, de azért a sorok között ráérzünk a kor rendkívüliségeire. Maga a szerző, Fazekas Mihály, nem tartott őszintén megírni és azzal a meglátással bevezetni az olvasót, hogy: "Sok vidék várná a néprajzkutatót, mielőtt a szocializmus felépítése feié haladó társadalmunk végképp felmorzsolja a régi világ maradványait, a népi konyha világhírű voltát, tulajdonosaikkal, a népi táplálkozás letéteményeseivel együtt." (10. o.) A tudományos jellegű munkák általában unalmasak. Nem a nagyközönség ízlésére születtek. A száraz tények, az adatok sora, a történések mellőzése stb. nem sietteti a tudományos dolgozatok olvasását. 304