Bagi Gábor szerk.: A szülőföld szolgálatában: Tanulmányok a 60 éves Fazekas Mihály tiszteletére – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 49. (1994)

Gulyás Katalin: A Túrkevei Református Tanítók Segélyegyletének működése

A segélyegylet alaptőkéjét a Kalmár-féle földjutalom két évi haszonbére képezte (131 Ft), s ezt az összeget a továbbiakban több forrásból kívánták gyarapítani: mindenekelőtt a tagok által fizetendő felvételi és tagdíjakból, ezenkívül kegyes pártfogók adakozásaiból, "népszerű felolvasásokból begyűlt önkéntes adományokból", a tanítói testület által rendezendő mulatságok bevételeiből, s ehhez járult még a Kalmár-féle földjutalomnak előbb 25%-a, majd 1895 után 50%-a. E vagyont a pénztárnok és az ellenőr (jegyző) kezelték, "olyformán, mint az árvapénzeket szokás, vagy ha ez lehető nem volna, takarékpénztárban helyezik el."

6 Néhány évi működés után az utóbbi megoldást választották: az alaptőkét a helyi népbank kötvényeibe fektették. 1911-ben a megalakuló Országos Tanítói Bankban is jegyeztek részvényeket 100—100 К értékben. "Ezáltal az össztanítóságnak is jót tesz az egylet, a pénz pedig semmi szín alatt nem veszhet oda."

7 Segélyezésre az alaptőke kamatait használhatták fel. Ha ebből az összegből a segélyek kiosztása után még maradt, azt az alaptőkéhez csatolták, ha viszont kevésnek bizonyult, a segélyösszegeket arányosan csökkentették. "A segélyek elosztását a tanítói testület a maga belátása szerint rendeli el" — szögezte le az egylet működésének legfontosabb elvét az alapszabály.

8 Az első időkben a törzstőke gyarapítása volt a legfőbb cél: elsősorban adományok, táncmulatságok bevételei növelték a segélyalapot, ületve kisebb kölcsönöket adtak, s ezek kamatait szintén az egylet vagyonához csatolták. Ekkor még csak a tanítók gyermekeinek iskoláztatását támogatták. Bevételeik jelentősen meghaladták a kiadások összegét. Az 1890-es évektől az iskolai tankönyvárusítás is fontos bevételi forrássá vált. Például 1893-ban a mintegy 700 Ft-nyi bevétel 2/3-a folyt be adományokból és a kamatjövedelemből, jelentősebb tétel volt még a Kalmár-féle földjutalomnak a díjazott tanító által kötelezően felajánlott negyedrésze és a tankönyvárusításból befolyt összeg. Emellett a tagok hozzájárulása az éves jövedelemnek csak töredékét — mintegy 4%-át — tette ki. Ugyanekkor az összes kiadás mindössze 30 Ft volt.

9 Az 1890-es évektől mentek nyugdíjba az első alapító tagok, s ekkortól a segélyezésre fordított összegek nagysága is megnövekedett, így szükségessé vált egy "fokozatos és aránylagos segélyezési táblázat felállítása", melynek végső formája szerint 1—5 évi szolgálat után 50 Ft, azon felül 150 Ft-ig évi 5 Ft-tal nagyobb pénzösszeg illette meg a segélyezettet.

10 1905-ben már 4 nyugállományba vonult tanító kapott 258