Bagi Gábor szerk.: A szülőföld szolgálatában: Tanulmányok a 60 éves Fazekas Mihály tiszteletére – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 49. (1994)

Gulyás Katalin: A Túrkevei Református Tanítók Segélyegyletének működése

ily módon "nyugdíjkiegészítést", s ebben az évben a kamatok először nem fedezték a kiosztott segélyeket.

11 1910-ben 6 nyugdíjba vonult tanítót, 1 tanítóözvegyet, 1 tanító árváit és 6 tanulót segélyeztek.

12 Az újonnan belépett tagok viszont sem a viszonylag alacsony belépődíjakat, sem a tagdíjakat nem fizették rendszeresen, mivel 1911-ben és 1915-ben is jegyzőkönyvileg szólították fel őket fizetésre, illetve a közgyűlés elhatározta, hogy az egyháztól kapott fizetésükből vonják le hátralékokat.

13 Az első világháború alatt minden bizonnyal szünetelt az egylet működése — a jegyzőkönyvben az 1915 és 1921 közötti időszakból nincsenek bejegyzések. Az 1920-as évek első felében az infláció nem kímélte a segélyegylet vagyonát sem. Ezt úgy próbálták kivédeni, hogy az éves jövedelemnek csak a felét osztották ki, másik felét pedig az alaptőkéhez csatolták, hogy ellensúlyozza a rohamosan romló pénz okozta veszteségeket. 1923-tól a Kalmár-féle földjutalmat is búzában kapták meg, hogy mindig az aktuális legkedvezőbb áron adhassák el. Némüeg enyhítette a gondokat Nemes Balázs nyugalmazott tanító (nem Túrkevén tanított, sosem volt az egylet tagja) 2 millió koronás felajánlása egy Túrkevén létesítendő nyugdíjas tanítók otthonának megalapítására. Ezt a pénzt szükségből szintén az alaptőkéhez csatolták, s kamatoztatták, miáltal növekedhettek kissé a segélyezésre fordítható összegek is. A nyugdíjas tanítók otthona végül nem Túrkevén valósult meg, hanem Görömbölytapolcán egy üdülő egy szobájának építési költségeit fedezte végül a segélyegylet 1938-ban a Nemes-féle alapból.

14 Az 1920-as évek közepén elevenítették fel ismét az egyleti műsoros estek rendezését, amiből szintén többletbevételekhez juthattak. Az elsőt, 1925-ben azért rendezték, hogy harctéren elesett kollégájuk számára emléktáblát készíttethessenek, s a következő évektől válnak ismét rendszeressé e rendezvények. 1931-ben Tóth Lajosné Ács Margit tanítónő (a vüági elnök, Tóth Lajos lelkész felesége?) kölcsönvette az egylet csaknem egész, bankban lévő tőkéjét — 1500 P-t — ingatlanaira betáblázva. Sajnos az iratok nem szólnak arról, hogy müyen célra kellett a pénz a kölcsönvevőnek, sem arról, hogy a közgyűlés müyen feltételek mellett járult hozzá az egylet létalapját jelentő összeg kölcsönadasához. (Lehetséges, hogy ezzel a kölcsönügylettel áll kapcsolatban az is, hogy 1933-ban a lelkész-elnök benyújtotta lemondását, amit később — az iratokból nem derül ki: miért — visszavont, s az egylet feloszlatásáig ő maradt a vüági elnök.) A segélyegylet pénzügyeit ismét súlyosan érintette a gazdasági