Bagi Gábor szerk.: A szülőföld szolgálatában: Tanulmányok a 60 éves Fazekas Mihály tiszteletére – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 49. (1994)

Gulyás Katalin: A Túrkevei Református Tanítók Segélyegyletének működése

ges, s a kizárást a felügyelő egyháztanácsnak is jóvá kellett hagynia. Az alapszabály kimondta, hogy az egylet esetleges feloszlása esetén vagyona a helyi református egyház védelme alá kerül, amely ebből az eredeti célkitűzéseknek megfelelően továbbra is köteles támogatni a nyugdíjba vonult tanítókat, illetve családtagjaikat. A segélyegylet ügyeinek legfontosabb fóruma a tanítói kar — vagyis az egylet — közgyűlése, mely évente kétszer, szükség esetén többször is összehívható volt. Az 1890-es években volt legélénkebb az egyesületi élet, ekkor volt olyan év, hogy 4—5-ször is összegyűltek. A félévenkéti segélyosztások mellett ilyenkor szervezték meg az egylet rendezvényeit, majd a következő gyűlésen a pénztáros elszámolt a bevételekkel; ilyenkor döntöttek a rendkívüli segélyezésekről vagy az egyleti vagyon gyarapítására adódott lehetőségeket tárgyalták meg (nagyobb összegű kölcsönök kívülállóknak, az egylet vagyonának befektetése, kamatoztatása stb.). Az első vüagháború utáni időszakban már sorozatosan csak 1—1 közgyűlést tartottak évente. A közgyűlés akkor volt határozatképes, ha a tagoknak legalább 3/4-e (1895, a végleges alapszabály elkészítése után 2/3-a) megjelent. Az elnök feladata volt a közgyűlést összehívni és vezetni, kifelé ő képviselte az egyletet, vagyonára, s annak kezelésére felügyelt. 50 Ft-nál kisebb összegeket kiutalhatott, ennél nagyobb kiadásokról viszont már csak a közgyűlés dönthetett. A pénztárnok kezelte a vagyont ténylegesen, s minden év végén számadással tartozott a közgyűlés és az egyháztanács előtt. E tisztségre csak megfelelő anyagi biztosítékokkal rendelkező személyt választottak. A jegyző vezette az egyesület jegyzőkönyvét, emellett a pénztár kezelésének nyilvántartása, ellenőrzése is a feladatai közé tartozott. A sürgős ügyek elintézésével az elnököt, a jegyzőt és a pénztárost bízták meg, akik intézkedéseikről szintén az egyleti gyűlésnek voltak kötelesek számot adni. Később "vüági", azaz díszelnököt is választottak, kinek szintén ellenőrzési joga volt a pénztár fölött. Legfontosabb tiszte azonban az, hogy "támogatása által a segélyegylet ügye élénkebb figyelembe kerüljön". Ezért tekintélyes, a város közéletében, illetve az egyházkerület vezetésében jelentős szerepet vállaló személyeket kértek fel e poszt betöltésére: elsőként a város polgármesterét", később egy ügyvédet, majd 1927-től a helyi református lelkészt. Ők feltételezhetően tagjai voltak a presbitériumnak, így személyükön keresztül annak felügyelete közvetlenül érvényesülhetett. A világi elnök általában csak évente egyszer vagy még ritkábban vett részt az egylet gyűlésein. 257