Bagi Gábor szerk.: A szülőföld szolgálatában: Tanulmányok a 60 éves Fazekas Mihály tiszteletére – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 49. (1994)

Gulyás Katalin: A Túrkevei Református Tanítók Segélyegyletének működése

terválasztó tanítói gyűlésen merült fel először hivatalos formában a tanítók segélyegyletének megalapítása.

2 Pénzügyi alapjait az un. Kalmár-féle föld jutalom 1880/81. tanévben ki nem adott összegével kívánták megteremteni. Ezt eredetileg minden évben "a legjobb vizsgát adó tanítónak", azaz az osztályában legeredményesebb munkát végzőnek ítélték oda az iskolaszék javaslatára, fölötte az egyháztanács rendelkezett. A tanítói gyűlés kérte az iskolaszék támogatását, hogy az egyháztanács az 1881/82. évi jutalmat is teljes egészében a létesítendő / segélyegylet anyagi megalapozására biztosítsa. Az egyháztanács elfogadta ezt a javaslatot, s 1883. nov. 10-én 8 résztvevővel megtarthatta alakuló ülését a 131 Ft induló tőkével rendelkező Túrkevei Református Tanítók Segélyegylete. Első ülésükön elfogadták az ideiglenes alapszabályt, megválasztották a tisztségviselőket, majd köszönetet fogalmaztak az egyháztanácsnak az alaptőke adományozásáért, s felkérték, hogy "az alapszabályok értelmében a helybeli felügyelőséget elvállalni méltóztassék". A helyi református egyház felügyeleti joga csak a pénzügyekre terjedt ki, az egyesület működésébe nem szólt bele.

3 A heves-nagykunsági református egyházmegyének létezett ugyan nyugdíjalapja, annak azonban nincs nyoma az iratokban, hogy egyházmegyei vagy magasabb szintű szervezet ösztönözte volna hasonló egyletek megalakulását, vagy összefogta volna a református tanítók segélyegyleteit. A mezőtúri pedagógusok is létrehoztak ilyen egyletet, ennek csak alapszabálya maradt meg, melyből kitűnik, hogy számos különbözőség ellenére közös minta alapján szerveződhettek. A segélyegylet működésének célja "a túrkevei hivatalképtelenné lett tanítókat, tanítóözvegyeket, ezek árváit, továbbá a rendes tanítók gimnáziumi osztályt tanuló és tanítóképezdét hallgató gyermekeit segélyezni"

4

. A tagok segélyjogosultsága akkor kezdődött, amikor az ülető nyugdíjba lépett. Az egylet tagjai a túrkevei református egyház iskoláiban oktató "rendes", azaz állandósított, kinevezett tanítók, "kötelezett tagjai" a később megválasztandó tanítók. Ezek felvételi díjat és évente tagdíjat kötelesek fizetni. Aki a tantestületet elhagyta, visszakapta tagdíjai összegét annak kamatai nélkül, levonva a gyermekei által esetlegesen élvezett segélyeket. Az alapszabály szerint a tagság akkor is megszűnhetett — bár erre nem volt példa —, ha az illetőt elmozdították állásából vagy kitért a református vallásból, viszont halála után hozzátartozói ez esetben is kaphattak segélyt. A segélyegyletből való kizáráshoz a tagok 2/3-ának elmarasztalása volt szüksé256