Bagi Gábor szerk.: A szülőföld szolgálatában: Tanulmányok a 60 éves Fazekas Mihály tiszteletére – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 49. (1994)

Kaposvári Gyöngyi: Úszó jégtáblán a Tiszán Abádszalóktól Kőtelekig

jelentősebb irodalmi események történtek, milyen irodalmi emlékhelyek (szobor, emléktábla) találhatók, mely intézmények, utcanevek őrzik írók, költők emlékét. Az egyik legérdekesebb adattípus ezek közül az, amelyik az adott helyen megjelent, a helységről szóló, ott írt műveket kutatja. Az ide tartozó alkotások irodalomtörténeti vonatkozásukon tűi helytörténeti, néprajzi szempontból is érdeklődésre tarthatnak számot. Zalai Szalay László: Misa a jégen című elbeszélése a benne leírt helyszínek okán tartozik Jász-Nagykun-Szolnok megye irodalmi topográfiájába. Az elbeszélés témája olvastán — a jégtáblán sodródó fiú — felidéződik Eötvös Károly alakja, aki Utazás a Balaton körül című könyvének egyik fejezetében (Az utolsó szó Istenhez) hasonló esetet örökít meg. 1828 karácsonyán "tizennyolc alsóörsi halász kora hajnalban bement a jégre halászni". Délelőtt hirtelen vihar támadt. "Tíz halász csakhamar eltűnt. Jég eltemette, hullám elnyelte, vihar elsodorta: ki tudná azt. (...) Nyolc halász véletlenül, öntudatlanul egy nagyobb jégmezőre menekült. Ezt a mezőt nem törte össze a vihar, hanem hajtotta maga előtt épen hazafelé, Alsóörs felé." A parton állók nem tudtak segíteni. "Összetört jégen halandó meg nem állhat. Jégtorlaszon csónak előre nem mehet. Minden hiába." Sokáig úgy tűnt, a nyolc halász megmenekül, hanem később megfordult a szél, s a jégmezőt a Balaton közepe felé sodorta. "A parton állókhoz egyszer csak szent ének hangjait hozta a távol és a sötétség. A temetőbe menők szent dalait énekelte nyolc tiszta, erős férfihang. (...) Azután csak a szél zúgott, csak a jég harsogott." Zalai Szalay László 1879. november 26-án született Kiskőrösön, és ötven esztendeje, 1944. február 15-én halt meg Budapesten. Hollós Korvin Lajos így méltatja halálának 20. évfordulóján: "akik könyveit (...) olvasták, sohasem felejtik el a századforduló körüli paraszti sorsot ábrázoló, népi-realista történeteit, kesernyés zamatú humorát, ízeszengzetes nyelvezetét. A régi alföldi puszták krónikása volt, alakjai javarészt gulyások, pásztorok, tanyai emberek, cselédek, de betyárok s pandúrok is. S közben művészi erővel örökítette meg a hajdanvolt buckás-szélmalmos-csárdás kunsági tájakat." Szalay László "hosszú időn át Kecskemét környékén szolgabíróskodott", ő szerkesztette a város első napilapját. Később is azon a tájon élt, írásai témáját innen merítette. Korabeli kritikusai a Nyugatban bírálják látásmódját. Nagy Lajos 246