Bagi Gábor szerk.: A szülőföld szolgálatában: Tanulmányok a 60 éves Fazekas Mihály tiszteletére – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 49. (1994)

Szabó Ágnes: Népi társadalom, erkölcs és magatartásformák Fazekas Mihály Ludas Matyijában

alapuló közösség tagja, de hőssé lett, s épp olyan alapon, mint a betyárok. Fazekas művéből kiolvasható ez is. Még hitelesebbé teszi ezt az értelmezési lehetőséget, hogy a mü Debrecenben, a protestantizmus magyarországi központjában íródott. A paraszti munkaközpontú erkölcsi rend találkozik a protestáns etikával is, amelynek sarkalatos pontja a munka, a kötelesség, az Istentől kapott tehetség, javak kamatoztatása magunk, a közösség számára, Isten dicsőségére, a talentum-példázat értelmében. Luther felfogásában a világi munkavégzés a legfontosabb, ez a "felebaráti szeretet kifejezése".

21 Nála azonban ez csak elmélet, a gyakorlatba Kálvin viszi át, s ez jellemzi az ő követőit is. Kálvin szerint a társadalmi munka Isten dicsőségét hirdeti, a hivatásos munka a közösségi evilági élet szolgálatában áll,

22 s az állandó hivatásvégzés az "önmagunkra vonatkozó bizonyosság megszerzésére a legkiválóbb eszköz."

23 Jellegzetes puritán vonás az állandó munkavégzés is, a foglalkozásokat lehet váltogatni, de állandóan munkálkodnunk kell, így élhetünk csak Istennek tetsző életet, a munkának természetesen becsületes polgárinak vagy mezőgazdaságinak kell lennie (pl. Debrecen lakosai). "Az állandó hivatások keretén kívül az ember munkateljesítménye csak változékony alkalmi munka, s több idő megy el lustasággal, mint munkával. (...) míg egy másik teljes zűrzavarban él, ügyködése sem helyet, sem időt nem ismer, ezért az állandó hivatás mindenki számára legjobb". Látjuk, a kálvinisták számára a munka a legfontosabb, ez szigorú beosztást igényel az élet minden területén, szigorúak magukkal és másokkal szemben is, s ebből érthetjük meg szigorú puritán erkölcsüket is. Fazekas egész életében ezt látta szeretett városában, a Kollégiumban, a katonaság után szintén Debrecenben; állandóan dolgozott, sokszor még a megérdemelt jutalmat is visszautasítva. A katonaságnál az elit alakulatnál szolgált, ahol mindent még szigorúbban vettek, mint másutt, volt tehát alkalma Fazekasnak a puritánságot, aszketizmust, munkaszeretetet, a munka becsületét megtanulni. Verseiben ugyan általában a természetről, a tavaszról, szerelemről, csatákról ír, de van néhány utalás a városban uralkodó állapotokra. Ennek a szigorú protestáns felfogásnak általános megfogalmazását az Alom című versében találjuk: Nem nyer ám koszorút, aki puhálkodik. Menj, láss dolgod után. 237