Bagi Gábor szerk.: A szülőföld szolgálatában: Tanulmányok a 60 éves Fazekas Mihály tiszteletére – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 49. (1994)

Szabó Ágnes: Népi társadalom, erkölcs és magatartásformák Fazekas Mihály Ludas Matyijában

A falusi ember nem tartotta teljesen normálisnak a dologtalan embert. Nagy Olga írja: "De valamiképpen szellemi, lelki fogyatékosságnak számít az is, ha valaki nem szeret dolgozni, és inkább vállalja a kéregetést, a nyomorúságos életet vagy a lopást, csak dolgozni ne kelljen. Ha az úr nem dolgozik, az teheti, de az ilyen szegény ember feltétlenül nem épeszű."

13 A munkaerkölcs kapcsán még egy fontos dolgot kell megemlíteni. Matyi, miután végre kimozdult a házukból, és kicsit többet tudott a világról, elhatározza, hogy elmegy a döbrögi vásárba, hogy eladja anyja lúdjait. Éles eszű volt, hiszen ahogyan több ismerete lett, rögtön gondolkodóba esett, tervei voltak. ... már az eszében Kezd sok gondolatok forrása mozogni, pezsegni; Nincsen nyugta; fejét töri, mig végtére előtte Rés nyílik, melyen szándéka folyásnak eredhet — De micsoda gondolatok voltak ezek! Matyi ugyanis kupec akart lenni. Ez volt vágyai netovábbja. A kupec könnyen kereshet rengeteg pénzt, amivel mindig szerezhet tekintélyt a hasonszőrű emberek között. S így kapadozva talán kupecz is kerekedne belőtte, Melly úton sok rácz úr lett abbann az időben. — A paraszti közösség azonban nem sokra tartotta a kupecet. Működését nem nézték igazi munkának. Ezek az emberek mindig olyanok közül kerültek ki, akik nem szívelték a munkát, csak könnyen pénzhez akartak jutni. Családjuk, ha volt is nekik, nem volt biztos pont, mert feleségük is épp oly könnyelmű, olykor könnyűvérű volt, mint maguk, ezzel azonban egyikük sem törődött. Állandóan a kocsmában ültek, ittak, kártyáztak, bár a kocsma volt az információszerzés és a hírforrás egyik helye. A barátokkal, ismerősökkel — akik gyakran megcsalták, kifosztották őket játék közben —, itt tarthatták leginkább a kapcsolatot. Hasonló hely volt a vásár, a vásári lacikonyhák világa is. Noha nagy pénzekkel jártak, gyakran megesett, hogy egész vagyonuk hirtelen más zsebébe került. Mint Kiss Lajos írja, gazdag kupecek öreg korukban szegényen és nyomorultan haltak meg. Az állatkereskedelemmel foglalkozó emberek csoportján belül is van rétegződés. A leglátványosabb foglalkozása a kupecnek, szenzálnak vagy cenzárnak van. Tulajdonképpen ő bonyolítja le az üzletet, s nála van a vásárlópénz. 232