Bagi Gábor szerk.: A szülőföld szolgálatában: Tanulmányok a 60 éves Fazekas Mihály tiszteletére – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 49. (1994)

Szabó Ágnes: Népi társadalom, erkölcs és magatartásformák Fazekas Mihály Ludas Matyijában

Vîrgonczok; de csak ott volt már ő s nem sok időre Öszvegyalúlódott vélek. Ezek a sihederek már a közösség erkölcsének közvetítői lesznek Matyi számára, a másik közvetítő az anyja. Ez az erkölcs pedig a legfontosabb: a munkaerkölcs. Ez ellen vétett Matyi egész eddigi életében, és mint látni fogjuk, tulajdonképpen a továbbiakban is. Matyi lusta, nem dolgozik, nem is akar, meg sem fordul a fejében, hogy segíthetne az anyjának. Egy ötéves fiú már libákat őrzött, de Matyi még ennyit sem csinált, minden fáradságot jelentett neki. ... volt haj dann egy öreg asszony, Özvegy volt, s egy rossz fia volt. Ez munka fejében Nyáron a legyet a szárán csapkodta napestig, Télen a tüzelő mellett a piszka/a végén Ácsorgott el egész napokat. ... Az már hatalmas eredmény volt, hogy kimozdult a házból, de ez is nagy megerőltetés volt számára. Csak azért csinálta, mert már nem tudott magával mit kezdeni. Úgy indul el, mintha valami hőstettet készülne véghezvinni, mintha csatába menne. Ily tunya életet élt ő jó ideig; hanem egyszer Holtra elunta magát', ... ... valahára szokatlan Bajra vetette fejét, s kigyaloglott a falu végén Lévő dombig, ... Egy parasztember számára ez borzasztóan gúnyosan hangzik, hiszen ők mindenhová gyalog jártak, pl. Debrecenből Tokajba, s gondolhatunk itt akár Petőfire is, aki Debrecenből Pestre ment így. Ha valaki tehát a falu széléig "kigyaloglott", az legfeljebb sétált, s nem szokatlan bajt jelentett, mint Matyinak. A falu erkölcsének közvetítőjeként az anyja is természetesen elítélte ezt a henyélést, de sok mindent nem tudott már tenni ellene. Özvegyasszony volt, egyedüli megmaradt ember számára csak a fia volt, nyilván ezért el is kényeztette, nem fogta munkára. Matyi tunyasága a rossz nevelés eredménye is. Amikor Matyi elkönyörgi tőle a libákat, abban a reményben adja oda neki, hogy hátha észhez tér, és elkezd dolgozni. Ám no hiszen legyen úgy, úgymond, áldjon meg az Isten, Csak lendíts valamit, mert héj nagy bűn a henyélés.231