Bagi Gábor szerk.: A szülőföld szolgálatában: Tanulmányok a 60 éves Fazekas Mihály tiszteletére – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 49. (1994)

Szabó Ágnes: Népi társadalom, erkölcs és magatartásformák Fazekas Mihály Ludas Matyijában

gonddal kibontom azokat a vonatkozásokat, amelyek szinte észrevétlenül fonódnak össze a markánsabb szálakkal. Ludas Matyit az első népi alakok között tartja számon a magyar irodalomtörténet, hősnek, a felemelkedő jobbágyfiú típusának tekinti. Magáról a műről pedig mindig elmondják, hogy mennyire reálisan mutatja be a falu életét, de bővebben nem fejtik ki a szerzők, hogy ez mit jelent. A korabeli falusi társadalomról, erkölcsi értékeiről Fazekas Mihály szintén reálisan és élethűen ír, ám erről az eddig megjelent munkák szintén hallgatnak. Nem is szólhattak, hiszen a paraszti társadalom és közösség belső szerkezetének kutatása a néprajzban is igen fiatal irányzat. Csak mintegy 15—20 éve jelentkezett erőteljesebben. Ma már egyre több kutató foglalkozik vele, s közülük nagyon soknak egyik forrását épp az irodalmi művek jelentik. Fazekas Mihály művét érthetően eddig még nem vizsgálták ebből a szempontból. Ahhoz, hogy ezt pótolhassuk, foglalkoznunk kell a néprajznak a társadalomról és a paraszti erkölcsről alkotott véleményével. A társadalomról sok apró feljegyzést tartott számon a néprajz, de rendszerbe ezeket senki sem foglalta. Ezen adatok rendszerezését először Szendrey Ákos, majd Fél Edit végezte el. Legfontosabb felismerésük az volt, hogy a paraszti társadalom is rétegzett és ezeket a rétegeket tipizálni lehet.

1 Társadalmi szempontokat mások is figyelembe vettek (Gunda Béla, Tálasi István), de annak egész rendszerével még nem foglalkoztak, ám rájöttek arra, hogy mind a folklór, mind a tárgyi néprajz jelenségei mögött egy nagyobb rendező erő uralkodik; ez pedig a társadalom.

2 Szabó László egyik tanulmányában a paraszti társadalom egészére jellemző tulajdonságként a társadalmi alávetettségből, a kényszerűségből származó munkavégzést tartja, amelynek kényszerű mivolta azonban elhomályosult a parasztság tudatában. Ez a munkavégzés számukra erkölccsé vált, a legfőbbé, amely megszervezi egész életüket, minden tevékenységük valamilyen formában ezzel áll kapcsolatban.

3 Ez tehát a legfontosabb kategória és minden erkölcsi elv ebből vezethető le, ez a gyökere a közösség egész erkölcsi rendjének. A parasztember számára a munka nem kötelesség, nem mástól kapott feladat, amit el kell végeznie. Ahhoz, hogy élni tudjon, dolgoznia kell a földön, az állatokkal. "A parasztember számára... az élet munka nélkül elképzelhetetlen. Ha nincs dolgod, keress magadnak! 226