Bagi Gábor szerk.: A szülőföld szolgálatában: Tanulmányok a 60 éves Fazekas Mihály tiszteletére – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 49. (1994)
Szabó Ágnes: Népi társadalom, erkölcs és magatartásformák Fazekas Mihály Ludas Matyijában
Szabó Ágnes Népi társadalom, erkölcs és magatartásformák Fazekas Mihály Ludas Matyijában "Előljáró beszéd"-ként szeretném pontosan megjelölni dolgozatom célját s határait, s elmondani, hogy itt egy eddig kevéssé figyelemre méltatott rétegét tárom fel a műnek. Nem annyira irodalmi megközelítés ez, mint társadalmi, ám mégis hozzájárul ahhoz, hogy a remekművet az eddigieknél esztétikailag is gazdagabbnak lássuk. A remekmű ugyanis attól az, hogy minden korban eleven tud maradni, minden kor számára tartogat valami új felfedezni valót, sok rétege van, s ezek valamilyen módon mégis tökéletes egységet alkotnak. Fazekas Ludas Matyijárói sokat írtak: humoráról; nyelvezetéről, amely a nyelvújítás debreceni, népnyelvből táplálkozó irányát képviseli; ritmusáról, hexametereiről, amelyek mégis természetes beszédfolyásként hatnak; s arról, hogy Fazekas mennyire reálisan látta a nép életét. Amiről dolgozatomban szólok, az Fazekasnál nem tudatosan, előre kiszámítottan került a műbe. Egyszerűen ismerte a paraszti életformát, jó megfigyelő volt, bár ő nem ezt az életet élte. De Debrecenben, az ország legnagyobb parasztvárosában született, lakolt, s ahol a város vezető rétege, a lakosság nagy része hiába űzött polgári foglalkozást, foglalkozott iparral, kereskedelemmel, szoros kapcsolata volt a mezőgazdasággal is. Éppen Fazekas idejében válik a föld tőkévé, értékké, s törekednek a pénzromlás miatt a kereskedő- és iparoscsaládok is földet vásárolni. A mű eddig vizsgált rétegei mind egy-egy szálat jelentenek, de ezek összefonódva, egymásba simulva alkotják az egészet; azt mondani, hogy csak az egyik vagy csak a másik miatt értékes a Ludas Matyi, nem lehet. Dolgozatom terjedelmi korlátai miatt sem térhetek ki a jobban ismertekre, s így a mű egészére. Azt az utat választom, hogy megfelelő 225