Bagi Gábor szerk.: A szülőföld szolgálatában: Tanulmányok a 60 éves Fazekas Mihály tiszteletére – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 49. (1994)

Soós Éva: Büntetőszokások Karcagon a XVIII. század végén - Gulyás Éva: Évnegyedkezdő szokások, hiedelmek Szent György napján

hasznát igyekeztek megvédeni és a rontást megelőzni. Ha a boszorkányok Szent György éjszakáján megfejtek egy-két birkát, a falka abban az évben kevés tejet ad. A kása azonban megvéd a rontástól, mert azon a boszorkány csak úgy tud keresztülmenni, ha felszedi." (Barna Gábor, 1979) A kalotaszegi Nádasmente néhány falujában (Méra, Inaktelke) a juhok Szent György-napi kihajtásakor tartották a tejmérést. Mindenki megfejte a tehenét és a tejmennyiség, valamint a juhok száma után kapta nyár folyamán a tejet a legelőre kihajtott állatok után. A juhokat, juhászokat vízzel is leöntötték. A vízleöntés a szokás fontos mozzanata, termékenységvarázslás a célja. A mérés után nagy mulatságot rendeztek a férfiak, és a7 első gazda megkínálta őket kenyérrel, szalonnával, hagymával vagy báránypaprikással. A Kiskunságban a kivert jószágot először ideiglenes heverőhelyére szokták hajtani. Ezt az állást a pásztorok Szent György-napi állásnak nevezik. Az első kihajtassál kapcsolatos szokások eredetét már tisztázta a kutatás. E szokások előképét az európai népek kereszténység előtti tavaszi évkezdő hagyományaiban kell keresnünk. Gondoljunk csak a rómaiak tavaszi Pales ünnepére, a Paliliára, amelyre sok vonatkozásban emlékeztetnek ezek a szokások. A római pásztorok ezen a napon kisöpörték az istállókat, és vízbe mártott babérágakkal meghintették. A Vesta-szüzektől kapott hamu, vér és szalma fontos szerepet játszott a szokásokban. A szalmából tüzet gyújtottak, és megfüstölték magukat és jószágaikat. A nyájat áthajtották a tűzön, és maguk is háromszor átugrálták, hogy a bajtól, boszorkányrontástól megmeneküljenek. A pásztor végül áldozatot mutatott be, és kezet mosott a reggeli harmatban. A keresztény egyház erre a napra, illetve időszakra helyezte Szent György névünnepét. így Szent György napja a továbbiakban tavaszi évkezdő határnapként élt tovább, és természetszerűleg magához vonzotta ezeket az ősi, mágikus eljárásokat, amelyek nem is álltak olyan messze a gonoszt, a bajt elrettentő sárkányölő Szent György legendájától. Hiszen ezeknek a szokásoknak is a megtisztulás, az egészség- és termékenységvarázslás, a gonosz és boszorkányos lelkek elűzése volt a célja. A régi mágikus eljárások tovább élhettek a szent névünnepéhez kapcsolódva a legenda által képviselt eszmevilágban. Szent György napja a naptári év egyik ismert boszorkányjáró napja Luca mellett. A "Szent György napi boszorkány" elsősorban a 184