Bagi Gábor szerk.: A szülőföld szolgálatában: Tanulmányok a 60 éves Fazekas Mihály tiszteletére – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 49. (1994)

Soós Éva: Büntetőszokások Karcagon a XVIII. század végén - Gulyás Éva: Évnegyedkezdő szokások, hiedelmek Szent György napján

téhez is igazodva. A pásztoroknak, cselédeknek sok esetben Szent Györgytől Szent Mihályig tartott az esztendő. A pásztorfogadás időpontjai azonban annyira változóak országszerte, hogy ennek részletezésébe itt most nem megyünk bele. Szent György napja (ápr. 24.) a gazdasági év kezdete. Leglényegesebb mozzanata az állatok első kihajtása, amely az állat termékenysége, egészsége és védelme érdekében mágikus eljárások közt történt. Ezeknek csupán egy része kapcsolódik Szent György napjához, egyébként a naptári év más időpontjain is felbukkannak, általában a kihajtáshoz kapcsolódóan (pl. nagypéntek, zöldcsütörtök, május 1. vagy csak kihajtás alkalmával stb.). Utalni szeretnék arra a rendkívül gazdag hiedelemanyagra, amit ezzel kapcsolatosan Róheim Géza, Szendrey Ákos és Ujváry Zoltán összegyűjtöttek és közzétettek. Az állatok első kihajtása általában zöld ággal történt. A zöld ág, mint termékenységszimbólum, a jószág fejlődését volt hivatva elősegíteni. Az Ipoly mentén a gazda karácsonyi aprószentek-vesszővel hajtotta ki az állatokat először a csordára. A Nagykunságban (Karcag) nyírfaággal csapkodták meg a tehenet, hogy meg ne rontsák. Sok esetben vasláncot vagy valamilyen vaseszközt (pl. fejsze) helyeztek az állat útjába, hogy keresztülmenjen rajta (Dél-Dunántúl). A vaslánc azt fejezte ki, hogy erősek legyenek és összetartsanak, mint a láncszemek. A vasnak rontáselhárító szerepe is volt. Ezzel kapcsolatos az a hiedelem, hogy szöget verték az istállóküszöb fájába, azon hajtották ki a tehenet, hogy ne tudják megrontani (Nagyiván, JNSz megye). Első kihajtás alkalmával szokás volt tüzet gyújtani, és füstjén keresztülhajtották a teheneket, hogy egészségesek legyenek. Kunmadarason (Nagykunság) a csordások gyújtottak tüzet a legelőn lévő gazokból, szemétből, és annak gomolygó füstjén hajtották át a tehenet, "mert abba az évbe úgy nem tudták megrontani, hogy elvegyék a tejét". A füstölés másik célja az volt, hogy a nyáj együttmaradjon, ne széledjen szét. Hasonló célból tojásokat ástak el az állás különböző pontjain, hogy a gulya ne hagyja el a legelőt (Polgár, Hajdú-Biharban). Jászfelsőszentgyörgyön a tojást a tehén fejéhez ütötték, hogy jól tejeljen. Jászberényben a marhát saját vizeletével keresztelték meg, kereszt alakban loccsantottak rá, hogy ne tudják megrontani. Jászfényszarun farral tolták be a jószágot az istállóba, hogy hazataláljon. Kunmadarason Szent György napján köleskásából szórt mágikus körrel védték a nyájat: "Kilencszer kellett körüljárni a falkát és közben állandóan pergetni a köleskását. A védekezésnek csak úgy volt hatása, ha éjfélig elvégezték. A birka tej183