Bagi Gábor szerk.: A szülőföld szolgálatában: Tanulmányok a 60 éves Fazekas Mihály tiszteletére – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 49. (1994)

Szabó László: A paraszti munkaeszközök terjedése Szolnok megyében (Gondolatok a statisztikai tudományok és a néprajz kapcsolatáról)

rica vetésénél minden gazdaságtípusban. A Jászságban ez sohasem következett be. Mivel a kukorica vetésterülete mindkét helyen jelentős, ez magyarázza, hogy miért több a vetőgép a Nagykunságban, mint a Jászságban. Az előbbi helyen gabona és kukorica vetésére egyaránt használatos volt, míg az utóbbin csak a gabonát vetették vele. Kisebb, néhány holdas gazdaságoknak ezért nem volt kifizetődő vetőgépet venni a Jászságban, hiszen a kukoricát kapa vagy eke után vetette a gazda, a gabonát pedig vagy kézzel szórta, vagy nagyobb gazda vetette el neki kétnapi kézi munkáért. Mindez magyarázat a számokban mutatkozó eltérésre, de még nem világítja meg az okokat. Hogy érthetővé váljék ez a jelenség, a néhány évtizeddel korábbi Jászságot kell hozzá ismernünk. A Nagykunságban és a Jászságban Mária Terézia rendeletére kezdik el termeszteni és felhasználni a kukoricát, XVIII. század utolsó harmadában. Ám a Jászság távoli pusztákkal rendelkezvén a Kiskunságban, olyan intézkedést hozott, hogy a kukoricát, mint ki nem próbált, ismeretlen növényt a pusztákon kell termelni, s nem a Jászság községi földjein. A Jászság területén csak a tavaszi gabona vetésének területéből vehet el a gazda erre a célra mintegy kísérletképpen pár négyszögölet. Ugyanakkor a Nagykunságban (nem lévén távoli pusztabirtok) a községek harárában, de az addig feltört földeken túl kezdik meg termesztését, s lehetőleg rétet vagy legelőket törve fel számára. A mindinkább beváló kukorica termőterülete a Jászság számára már a múlt század első felében — mint erre Fényes Elek is utal — a Kiskunság lett. A Jászságban pedig csak kicsiben, kertszerűen termesztették, hiszen a tavasziból (az egész vetésterületnek a tavaszi 1/3-a, az őszi 2/3-a) csak kis hányadot kapott, s a nyomásban nem terjeszkedhetett. Ekkor alakult ki a jászsági kertszerű művelési technika, a kapás és ekés ültetés. Ugyanakkor a beváló kukorica a rét és legelő rovására, majd a tavasziakéra is korlátlanul terjedhetett a Nagykunságban. A nagyobb terület pedig kifejlesztette a termékenyebb pergetést, majd meghozta az igényt a vetőgépre is. A Jászság, mikor pusztái önállósodtak, csak lassan, a régi termelési hagyományoktól gátolva tudott tágítani a lehetőségeken. Végig jelentős maradt itt a takarmányozásban az árpa, zab, piacra pedig kukoricát nem is termeltek. Mindezek együtt hatottak a későbbiekben, s nemcsak egyetlen szokást, hanem egy egész gazdasági szisztémába ágyazódott és sok dologgal 144