Bagi Gábor szerk.: A szülőföld szolgálatában: Tanulmányok a 60 éves Fazekas Mihály tiszteletére – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 49. (1994)

Szabó László: A paraszti munkaeszközök terjedése Szolnok megyében (Gondolatok a statisztikai tudományok és a néprajz kapcsolatáról)

gyem a két tudomány vizsgálati iránya és módszere közötti különbséget. 3. A hagyományos közösséget vizsgáló néprajz legkisebb alapegysége a család, ha pedig termelési egységben dolgozik, akkor a családi gazdaság. Ezekből tevődik össze, mintegy alapsejtekből, a tágabb közösség, a falu vagy város szervezete, amely életlehetőséget, közeget, kibontakozást biztosít a családnak, családi gazdaságnak, s amely egyben az a legkisebb európai közösség, amelyben a teljes kultúra és közösségi élet még maradéktalanul megvan. A legrégebbi összeírások is a családot, a családi gazdaságot tekintették adóalapnak, s ha összeírás során nem is tartották szükségesnek minden adat felvételét, pontosan meghatározzák azokat a jellemzőket (családfő, teleknagyság, házak/kémények, kapuk száma, állatlétszám), amelyek alapján el lehetett egyik adózó egységet különíteni a másiktól. Ilyenformán már igen régi időből rendelkezésünkre állnak bizonyos mutatók, melyek mennyiségileg (számszerűleg) a családot vagy a családi gazdaságot jelezték. A legutóbbi időkig a néprajz ugyanazokat a mutatókat vette alapul a családi gazdaság jellemzéséhez, mint a statisztika, hisz ezek voltak adva. Jelesen: a föld nagysága, a vetésterület megoszlása, az állatok száma, fajtái, a család létszáma, munkaereje, az alkalmazottak száma. S ezeknek a mutatóknak az alapján kis-, és középparaszti gazdaságokat különített el, a termelési profilt és jelleget illetően pedig vegyes (hagyományos) vagy monokultúrás (árutermelő) paraszti gazdaságokról szólt. Kétségtelen, ha a nemzeti jövedelem szempontjából is számításba jövő, ellenőrzés, adózás alá fogható mutatókat tekintjük, valóban ezek a legfontosabbak jellemvonások. Ám ha a falu belső élete szempontjából kezdünk vizsgálatba, akkor nem osztjuk egészen ezt a véleményt, bár ezek meghatározó jellegét nem is tagadjuk. Összehasonlítva több vidék paraszti gazdaságainak szerkezetét (Ipoly, Garam mente, Zempléni-hegyvidék, Nyírség, Szatmár, Szolnok megye) számunkra világosan kitűnt, hogy a paraszti gazdaságok mindenütt több kisebb üzemegységből tevődnek össze, s az üzemegységek egy jelentős részét nemcsak az országos statisztikai felvételek, de még a falvak életét közvetlenül ismerő községi hatóságok sem tartják nyilván. Ha megvizsgáljuk azt, hogy munkamennyiség szempontjából a családi munkaerő hogyan oszlik meg a nyilvántartott és nyilvántartásba nem vett üzemegységek között, azt kell látnunk, hogy sok helyen 138