Bagi Gábor szerk.: A szülőföld szolgálatában: Tanulmányok a 60 éves Fazekas Mihály tiszteletére – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 49. (1994)

H. Bathó Edit: A kasos és kaptáras méhészet a Jászság paraszti gazdálkodásában

resztül. "Az én apámnak örökké vót méhecskéje... a méhészet énrám igencsak úgy ragadt."

12 "Az édesapámnak jobbára kasos méhei voltak, olyan 16 család méhe. De korán meghalt édesapánk, 52 éves korába, oszt akkor vette át az én bátyám, aki tíz évvel idősebb volt énnálam. Aztán attul kezdve én nagyokat segítettem neki, mer ügyes kezű gyerek vótam..."

13 Nagyon sok méhész már gyermekkorában megszerette a méheket, s ajándékozás vagy vétel útján igyekezett méhcsaládhoz jutni. "Olyan 13—14 éves lehettem, mikor elkezdtem méhészkedni. Vettem egy rajt, kasba... Abba az időbe (1935-ben) 2 pengő volt egy raj... később már volt 15—20 család méhem kasban..."

14 "Az uram 17 éves korátul méhészkedett... a méheket egy idős paptól vette..." Gyakran előfordult vidékünkön, hogy a méhész gazda halála után a felesége folytatta a méhek gondozását, s a méhészkedést. S ha a méneknek a családon belül végképp nem akadt gondozója, akkor a legtöbbször eladták őket, de akadt olyan is, hogy a gondozatlan méhcsaládok előbb vagy utóbb elpusztultak. Általános vélekedés szerint, "csak olyan ember tart méhet, aki szereti," de azért nem volt mellékes az a jövedelem sem, amit biztosított. A XIX. század második felében a vándortanítók és a méhészegyletek által kifejtett óriási propagandamunka ellenére a kaptáras méhészkedés térhódítása a Jászságban csak igen szolid tempóban haladt. Az új szakismeretekre, eljárásokra, méhészeti formákra elsősorban a falusi intelligencia volt fogékony. Jászapátin az 1890-es években Kintzl József fiatal kereskedő indította el elsőként az okszerű méhészkedést, s követői is fiatal méhészek közül kerültek ki: Radovan György kereskedő, Csávojszky Dezső tanító és Táborita János igazgató-tanító. Jászberényben is főként a tanítók, papok, iparosok, kereskedők voltak az okszerű méhészkedés kezdeményezői és szorgalmazói, a parasztgazdaságok nehezebben nyíltak meg az új formák előtt. Amikor az 1910-es években a jászsági parasztgazdaságokban is megjelennek a kaptárak, nem szorítják ki rögtön a méhkasokat, hanem hosszú időn keresztül megférnek együtt a méhesekben. 1935-ben Jász-Nagykun-Szolnok megyében 13.771 méhcsaládot írtak össze, s ebből 1793 volt kasban, 11.978 kaptárban.

16 1944-ben 22.798 méhcsalád került összeírásra a megyében, amelyből 19.594 kaptárban, 3204 pedig kasban volt elhelyezve. Egy évvel később, 1945ben az összeírt 8882 méhcsaládból már 7621 volt kaptárban, 1261 család pedig még mindig kasban.

17 A statisztikai adatokból jól látható a méhkaptár erőteljes térhó129