Bagi Gábor szerk.: A szülőföld szolgálatában: Tanulmányok a 60 éves Fazekas Mihály tiszteletére – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 49. (1994)

T. Bereczki Ibolya: A kiskunmajsai tanyai állattartás jellemzői

velését biztosították számukra, ezenkívül gabonát is kaptak fizetségként. A korábbi időszakban az egész évben legelőn tartott jószágnak is hasonló primitív enyhelyeket készítettek, mint amilyenek a tavasztól őszig legelőn élő jószágot védték. Nemcsak a homok megkötését szolgálta az erdőültetés (erre több tanácsjegyzőkönyvi adatunk van), hanem a nagyjószágot is óvta az időjárástól. Az emlékezet szerint Kömpöcön akácfákat ültettek kör alakban, melyet sugárszerűen vett körül a négy irányban ültetett fasor. Birkák számára élősövényt neveltek — ezt cserénynek is nevezték —, ahol éjjel-nappal ellehetett a jószág. Télen náddal fedett, 50—100 négyzetméteres, számyéknak nevezett építményben voltak. A nagyjószágot őrző pásztorok deszkabódéban laktak tavasztól őszig. A tanyai állattartásba is átkerült az a gyakorlat, hogy a fialó disznónak szalmakazal oldalába vájtak helyet. Fával fölszorították a szalmatetőt, kijáratot csak akkorát hagytak, hogy hozzáférjenek a jószághoz. A pásztorok nagy segítsége a terelőeszközök — kancsika, horgos bot — mellett a kutya. A századfordulóig komondorok őrizték a nyájakat. Szükség is volt rájuk, mert "...a nyájak kint voltak az erdőszélekbe, cserényeknek nevezték, éccaka hamar megfogták. Lóra ültek, nyakába akasztották a bornyúnak a kötelet, vitték..." Terelésre pulit választottak, melynek betanítása több hónapot is igénybe vett. A jó kutya egy-két szóra, egy mozdulatra tudta a dolgát. Szokás volt pergőt, régebben szöges örjet tenni a nyakára, ez más kutyák fogaitól óvta az állatot. Az elkódorgó kan kutyát kiherélték, ezután ártánynak is nevezték. A kutya legnagyobb betegsége a veszettség volt. A megveszett állatnak folyt a nyála. Addig hajtották a pásztorok, míg agyon nem tudták ütni. Körberakták szalmával, meggyújtották, ám a füstjén mindenféle jószágot átvezettek, hogy megóvják a veszettségtől. A hamujában megforgatott kenyeret adtak a többi kutyának. * Az egyes határrészek különböző természeti adottságai és a sokféle birtoknagyság miatt (a birtokmegoszlást lásd Takács I. idézett munkájában, 253.) a tanyai gazdálkodásnak jónéhány típusa alakult ki. Mivel a végleges tanyára költözés általános gyakorlat volt — a szegedi táj szegényei is nagy számban érkeztek a XIX. század utolsó harmadától 121