Bagi Gábor szerk.: A szülőföld szolgálatában: Tanulmányok a 60 éves Fazekas Mihály tiszteletére – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 49. (1994)

T. Bereczki Ibolya: A kiskunmajsai tanyai állattartás jellemzői

mok maradtak: "Mikor még a Rózsa Sándor élt, akkor Halastul Kistelekig puszta volt. Csóti Dávid lakott itt először, az volt a legelső, utána kezdtek csak építeni tanyákat. Az a Jenovai-major épült valamivel előbb. A Csóti már utána lakott a pusztaházban. О abbul halt ki, még elsőbb az ő apjáék laktak abba. ... Aki ott lakott, az ilyen csősz volt." A tanyaföldek kiosztásával megszűntek az egybefüggő nagy legelők és együtt tartott jószágfalkák, a tanyák körüli gyepes területek váltak a jószágtartás színterévé. Kijáró marhacsordája egyedül Majsa belterületi lakosságának volt, a Marispuszta nevű, századunkban körülbelül 400 hold nagyságú legelőn. A téesztagok háztáji tehenei ma is ide járnak ki naponta, egyre csökkenő számban. Kiskunmajsa határának változatos térszíni adottságai, gyenge minőségű földjei, s e területek viszonylag korai tanyásodása, majd a véglegesen tanyára költözés következtében a pásztorkodásnak a mezővárosi közösség által szabályozott rendje már a XIX. században felbomlott. Csak a történeti forrásokból rekonstruálható állapotok egyeznek azzal a képpel, amelyet a Kiskunság és Kecskemét pásztorkodásáról néprajzkutatóink megrajzoltak (Madarassy László, Szabó Kálmán, Nagy Czirok László és Tálasi István munkái). Ennek a pásztorkodó állattartásnak csak töredékei, halvány nyomai gyűjthetők ma Kiskunmajsán. A gyűjtés így csak néhány momentumra világíthatott rá, amelyek közül a határrészek egykori hasznosításának rendjét már idéztük. A pásztorok közötti rangsor — amelynek emléke máig él — az egyes állatfajták értékét is jelezte. "A gulyás volt az első, áztat számították a legelső embernek. Annak több a munkája meg a felelőssége, mint a juhásznak meg a csikósnak..." A legutolsó a disznókkal bánó kanász volt. Egész évben kint háló nagyjószág falkákról már nem tudnak. Kígyóson legelt a ménes, "volt száz darab csikó is, külön puszta volt kijelölve. Szent György-napkor kihajtották, oszt Mihályig járták a legelőt. Egyéni embereknek volt oda kiváltva, telelőre bementek a jószágok. Szent György-nap hetibe fogadta a csikóst a tanács." Kömpöcre századunkban tavasszal hajtották ki a marhákat, őszig ott voltak. Nagy számú juhfalkák együtt legeltetésére már nem emlékeznek. Általános gyakorlat lehetett viszont, hogy a százötven holdas nagygazdák juhászt fogadtak többszáz birkájuk mellé. A juhászok szolgálata Demetertől Demeterig tartott. Szamártartást és 10—15 saját birka ne120