Bagi Gábor szerk.: A szülőföld szolgálatában: Tanulmányok a 60 éves Fazekas Mihály tiszteletére – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 49. (1994)

T. Bereczki Ibolya: A kiskunmajsai tanyai állattartás jellemzői

Hasonlóan a Duna—Tisza közi településekhez, Kiskunmajsa állattartását a XVIII. században a nagy kiterjedésű legelőkön történő nagyállattartás jellemezte, valamint korán nagy jelentőségre tett szert a juhtartás. A majsai juhászok Kiskunhalas juhtenyésztésre alkalmas területein korán megjelentek, s 1761-ben már külön szentmisét kell Halason tartani számukra a majsai plébánosnak.

6 Az első adóösszeírás szerint 1751-ben a 714 lakosnál 701 szarvasmarhát, 149 lovat, 1112 juhot és 56 sertést találtak.

7 Bedekovich Lőrinc szintén marhatartását emelte ki: "1743-ik esztendőben szállíttatott meg újra, az egész határa Tanya vagy Szállás birtokokra van fel osztva, mivel pedig a' földje átaljában homokos, a' szántás, vetésnek kevés haszna vagyon, hanem marha tartásbul áll itt leginkább a' gazdálkodás."

8 Hosszú ideig élvez a nagyállattartás elsőbbséget a szántóföldi földműveléssel szemben: a redempció során a redemptusok számára is csak a határ egy részét osztották fel (8723 hold), a többi terület legelőnek maradt, de 1786-ban is a "baromjárás hátramaradása nélkül" osztanak lenföldeket. így foglalnak állást a majsaiak határukról: "Igen szűk, siványos és nagyon felosztva lévén határunk, semminemű gazdálkodás módját nem lehet hasznosan feltalálni, azért csak a mostani gazdálkodás módja mellett kelletik továbbra is megmaradni."

9 Az 1790-ben végrehajtott újabb osztás a tanyai gazdálkodás előtérbe kerülését teszi szükségessé és lehetővé. Ennek a tanyai gazdálkodási szisztémának — legalábbis a határ egy részében máig — fontos jellegzetessége az állattartás túlsúlya a földműveléssel szemben. Ennek legfontosabb okát a földek silány minőségében kell keresnünk. Az állatlétszám alakulása is jelzi azt a változást, amely az egyes állatfajták tartásának arányában végbement. Míg a XVIII. században a szarvasmarha az uralkodó, a század végére a gyapjúkonjunktúra hatására a juhtartás került előtérbe, majd a XIX. és XX. században újra csökkent az aránya. A lóállomány fokozatosan nőtt, ennek okát a lóval történő igázás terjedésében kell látnunk. Míg a XVIII. századi sertéstartás gyakorlatilag jelentéktelen, a múlt század második felétől fontos jövedelmi forrássá vált a jobb értékesítési lehetőségek következtében: 118