Bagi Gábor szerk.: A szülőföld szolgálatában: Tanulmányok a 60 éves Fazekas Mihály tiszteletére – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 49. (1994)

T. Bereczki Ibolya: A kiskunmajsai tanyai állattartás jellemzői

T. Bereczki Ibolya A kiskunmajsai tanyai állattartás jellemzői A Kiskunság sajátos arculatú, történetében, népi kultúrájában a többi kiskun településtől elkülönülő mezővárosa Kiskunmajsa. A török hódoltság időszaka nemcsak a kun kiváltságok megcsorbítását, hanem sok település pusztulását, időszakos vagy teljes elnéptelenedését hozta magával. Ilyen sorsra jutott Majsa is, határát a XVI. és XVII. században szegediek, kecskemétiek használták. A XVII. század végén halasiak legeltették Ágasegyháza, Kígyós, Üllés, Kömpöc pusztát.

1 Kiskunmajsa véglegesen csak 1743-ban telepedett újra felsőbb rendeletre, a korábban a Jászságból Dorozsmára, majd Üllésre költözött jász és palóc, katolikus vallású népességből, valamint tószegi lakosságból. Jelentős számban kerültek — főleg a XDC. században — Szeged vidékiek is a XVIII. század végétől tanyásodó határába.

3 A török hódoltság alatti elnéptelenedés, majd az ezt követő újratelepedés során kevert népesség keresett magának életlehetőséget a mostoha földrajzi viszonyok közepette. Ez magyarázza azt a tényt, hogy arculata jelentősen eltér a Kiskunság kontinuus és zömében református vallású lakosságától.

4 A redempció során Majsa fizette a legkevesebb összeget, és ez talán természetes is, hogy a nagyobb teherbírású, folyamatosan lakott mezővárosok erejük arányában fizettek: így Halas 50.900 Rh. forintot, Kunszentmiklós 40.066 Rh. forintot, míg Kiskunmajsa a következő területeket váltotta meg összesen 10.250 Rh. forint értékben: Majsa belterületét 4000 Rh. forintért, Ágasegyházát 2500 Rh. forintért, Kígyóspusztát 1500 Rh. forintért, Jakabszállás 1/3-ad részét 2250 Rh. forintért. 117