Bagi Gábor szerk.: A szülőföld szolgálatában: Tanulmányok a 60 éves Fazekas Mihály tiszteletére – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 49. (1994)

Szabó Lajos: A közös határ használata Kisújszálláson a XVIII. század második felében

nácsjegyzőkönyv idézett határozatából tehát egyértelműen kitűnik, hogy tökeföldnek csak a turgonyi két osztály tekinthető és a csorbái, és igarióbeli földek forgóföldek vagy nyilasok, tartozékai a "capitális" földnek. Ennek megfelelően eladni csak a turgonyi földet lehetett, mellyel — a megváltott föld nagyságának arányában — vele járt a csorbái és igarióbeli forgóföld is. A forgóföldek, mint a tőkeföld járulékai, nem eladhatók, mivel egy évnél tovább nincs a használó birtokában, de bérelni lehetett, és ilyen esetben is nagy gondot kellett fordítani a megművelésére. A csorbái és igarióbeli járulékföldek eladásának tilalmát azonban hamarosan érvényteleníti a "bizonyos szükségből kényszerített" eladások nagy száma. Mindezt a tanács tudomásul veszi, s a későbbiekben ezek a szántók, ill. kaszálók is mint tőkeföldek szerepelnek. A redemptiókor váltott tőkeföld ("forintos föld") a továbbiakban nagy szerepet játszik, mert ennek nagysága aránykulcsul szolgál kinek-kinek a közös használatban maradt határrészek jövedelméből való részesedéshez. Ennek a földnövelési osztaléknak, részesedésnek a módjairól korhűen tájékoztatnak bennünket a különféle (rét, legelő, nád, sás, köles-, dinnyeföld) osztások, illetve újraosztások. A rétek "élésének" kezdetben csak részleges korlátozásai voltak. Kijelölt helyen és meghatározott időben mindenki szabadon kaszálhatott. A rendet a "Hellység Nemes Tanátsa" tartotta fenn, s döntött időről időre a rétek hasznosításának mikéntjéről. 1761-ben pl. arról, "aki engedelem nélkül kaszáll a réten, 3 frt büntetést fizessen." 1773. június 27-én engedélyezik a szabad kaszálást, amelynek értelmében a "Pázsit Sziget, Rakotzás, Matskás Szigeteken és Igarió Lapossán kívül az lakosok hol mit találnak, a rétek oldala és nyomás kaszállásra meg szabadíttatik." 1776-ban az irredemptus felében, a redemptus harmadában kaszálhat füvet és sást. 1784-ben hasonlóan, 1785 nyarán szintén, azzal a kiegészítéssel, hogy az kaszálhat, aki porcióját, árendáját megadta. A Mirhó-gát megtöltésével a helység kaszáitatásából megmaradt sásból jutalomként, különbség nélkül minden lakosnak 10 ölet, ezenkívül a redemptusoknak minden 5 forintra egy ölet, az irredemptusoknál pedig minden járómarhára egy ölet, a gyalogszolgálatúnak mindössze 8 ölet mértek ki 1788-ban. A további 25—30 év folyamán egész, azaz szekeres szolgálatú embereknek 12—16, gyalog, azaz félszolgálatúaknak 5—10 ölet mértek a 140 öles dűlőben. Ezenkívül a kaszáló nyilasból minden 3, illetve 5 forintos redemptióra 1 ölet számítottak. Az ilyen módon kiosztott kaszálóterület nagyságára jellemző, hogy akinek pl. 200 forintos redemp106