Makkay János: A magyarság keltezése – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 48. (1994)

tehát már magyar anyanyelvű Árpád népe most ismét megtanult egy török nyelvet (azaz egy évszázad alatt kétszer is nyelvet váltott!), érdekes ötletekhez vezetett. A kabarok megtanították ugyan a magyarokat a kazárra, de maguk már a 10. század közepe tájára beolvadtak a törökül immáron ismét tudó magyarságba. Akik ugyan most ismét megtanultak törökül (kazárul), de azért nem törökösödtek el. A gyulák udvarában aligha beszéltek török nyelvet, bár néhány évtizeddel korábban megtanulták azt a kabaroktól (lásd 2.3.4.!). A kétnyelvűség azért nem volt nagy mérvű: annak ui. nyoma maradt volna a magyar szókincsben. Jó lenne tudni, a másfél százados kazár—magyar együttélés során hogyan magyarosodott el öt, eredetileg török törzsünk. Talán a kazároktól vették volna át a magyar nyelvet (amikor őket, mint a kazár kagán — magyarosodó — alattvalóit türköknek hívták és tartották). Ligeti szerint csuvasos típusú jövevényszavaink zömét a kazároktól vettük át, miközben e török szavakat átvevő öt török törzsünk elmagyarosodik. E török szavaink így nem az elmagyarosodás előtti saját, anyanyelvi török szókincs része, hanem törökből éppen elmagyarosodó állapotban törökből való átvétel. Ilyesféle folyamatokra nincs példa a vüágtörténelemben! Árpád népe tehát nem "mentett [volna] át" egykori — török — nyelvéből egy-egy szót vagy tükörkifejezést sem, mint ahogy az elmagyarosodott kabarok egykori török nyelvükből átmentettek magyar nyelvjárásukba egyet s mást. Pedig Ligeti szerint ilyen nyelwáltási esetekben ez szokott történni. Ami a kérdés érdemi részét illeti, a török elemek a magyarban lehetnek ősi örökségek, vagy jövevényszavak, és történeti hátterüket illetően három lehetőség is van: törökök hódoltattak finnugorokat, és azt követően beléjük olvadtak; finnugorok alkalmazkodtak a nomád török világhoz, és jövevényszavaik vannak; a magyarság eredetileg török ethnikumú és nyelvű volt, és nyelvcserével lett magyar, így a török szóanyagunk ősi örökség (mint gróf Zichy István is gondolta). Ezek közül bármelyik lehetőség logikus, és semmi sem szól az első ellen, de lássuk be, hogy az előbbiekben ismertetett, a közös nyelvtanulással kapcsolatos feltevések egyik lehetőség tudományos kereteibe sem férnek be! Ligeti romantikus képet fest a kabar-magyar közös társadalmi nyelvtanulásról: "Az új helyzetben a konstantinosi híradás új értelmet nyer. ... Először történt meg, hogy a kazároknak meg kellett tanulni magyar vezetőik nyelvét. [A forrás persze nem beszél kell-ről, és nem a 41