Makkay János: A magyarság keltezése – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 48. (1994)

kabarok tanulnak Árpád népe nyelvéből, hanem ők tanítják vezetőiknek a törököt.] Meg is tanulták, igen jól; igaz, a mai hazában is még száz esztendőbe telt, míg a maguk kazár nyelvét elfelejtették." Váczy Péter még ennél is bonyolultabb képletet állított fel. Szerinte a honfoglalók "... a magyaron kívül beszéltek törökül is, sőt legalább kétféle változatban" [tehát saját török nyelvükön és a kabaroktól most tanult kazár-törökül], de "... a magyar nyelvű elem többségben vagy legalábbis hangadó lehetett."

273 Társadalmi méretű nagy népi nyelvtanulásra a régiségből kevés adatunk van. Danaosnak és népének tíz generáció kellett, mire a trójai háború idejére göröggé vált, míg a hükszoszok 4. és 5. uralkodójuk korára (kb. 70 év alatt, Kr. e. 1600 körül) vettek fel egyiptomi neveket és nyelvet. Athén mondabeli első királya, az állítólag Egyiptomból jött Kekrops ugyan saját maga (már) kétnyelvű, hiszen az 'egyiptomi' mellett már görögül is beszél, de Athén népének ellentéteiből (a nők Athena, a férfiak Poseidón hívei, a gyermekeket nem az anya, hanem az apa után nevezik el) látható, hogy a kétnyelvűség még a mítoszban sem egyszerű és természetes dolog. A kétnyelvűség, mint a valamelyik fél számára (az Árpád népe — kabar esetben mindkét fél számára) nyelvcsere fő feltételei bonyolult folyamatok eredményei, amelyek legkevesebb három nemzedék idejét igénylik. Még akkor is nagy-nagy nehézségekkel járnak, ha a két nyelvet genetikailag a rokonság köti egymáshoz (tehát dialektusokról van szó). A folyamatot L. Bloomfield "intimate language borrowing"-nak nevezte. Kétségtelen, hogy az általa meghatározott feltételek — így folyamatos és közvetlen nyelvi érintkezés, a területi és a politikai együvé tartozás — egy része 860, de inkább 895 után az Árpád népe + a kabarok esetében fennállott. Természetesen csak abban az esetben, ha az új hazában nem egy tömbben, zárt ethnikai közösségben települtek le a kabarok. Ha azonban valóban olyan zárt tömböt/tömböket alkottak 895 után, mint ahogy azt Györffy térképe ábrázolja, akkor a kabarok sem a 10. század közepére, sem all. századra nem magyarosodtak volna el. Mivel azonban a csatlakozott kabarok kétségtelenül elmagyarosodtak, egészen biztos, hogy nem ilyen zárt tömbökben telepedtek le 895—896-ban. Gyors elmagyarosodásuk ellen szólna egy üyen zárt települési rend esetében az is, hogy ők, mint feltehetően a "fekete magyarok" nagyobb összetartó ethnikai erővel rendelkeztek 42