Makkay János: A magyarság keltezése – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 48. (1994)

Kapu, Kis-Kapu), száraz, szikes hely (Szárazberek, Szakos, Szék, Szikszó, Szikes), szakadékos, partos hely (Omlás, Omlásalja, Szakadat, Hesdát, Hasadat, Szurduk-Szurdok; a Som, Somló, Somos, Somogy viszont a tövükben rejlő növénnyel — som — benőtt területet jelentenek, nem pedig — mint Kiss Lajos vélte — suvadó, csuszamló hegyet ), árokkal, töltéssel összefüggésben (Árki, Árkos, Árok alja, Arqui, Aruk, Arukszeguy, Utvön (Öttevény, 'töltés', ami eredetüeg a római utak elszántott kavicstöltését jelentette, tehát a magyar nyelvben csak a Dunántúlon, esetleg Erdélyben alakulhatott ki ), Tetes (tetős). Ebben a csoportban különösen fontos, és gyakori a víztől védett magaslat, domb, több fajtában is: Dengeleg, Fekete-halom, Gerend, Győr?, Halmi, Halmágy, Halmosd, Hátszeg, Ság, Segesd, Segesvár, Sziget, Magasmart, Veresmart. Ezt látva, meglepő, hogy az ősi ugor-kori örökségü *domb 'természetes földkiemelkedés', dombor szavunkból csak egy-két korai helynevet származtatnak (Dombori, Dombegyház ), míg a nyilván dombos kiemelkedésen fekvő Dombó alakú neveket a szláv dob 'tölgy', a Dombra, Dombród típusúakat pedig az óegyházi szláv dobrava 'erdő' szóból vezetik le. Holott tölgyesek mocsári térségen, folyóparti ártereken, tehát lakhatatlan területeken is voltak. A Dombó alakok esetében (amelyek korai helynév-anyagunkban rendkívül gyakoriak!) Kiss Lajos kevéssé meggyőzőnek tartja az ősi magyar *domb-ból való származtatásukat, mi viszont úgy látjuk, hogy szláv eredeztetésük legnagyobb részt indokolatlan, és történeti kutatásunk szélsőségesen szlavofil, sőt mindenütt szláv hátteret kereső magatartásának a következménye (lásd 3.5.2.!). A falu méretére, formájára, részeire, építésmódjára, újonnan telepítésére vonatkozó nevek (Felfalu, Fellak, Fonlak, Kysfolu, Kisfalud, Középfalu, Középlak, Nagyfalu, Nagylak, Hosszúfalu, Hosszúmező/Hosszúliget, Oudouort (vö. udvar), Görbed, Gurba, Karika, Kettősmező, Toldalag, Újlak, Újfalu, Újvár, Rovás, Vessződ, Vesszős, Sövényfalva, Szer/Szér). Növény- és állatvilágot jelölő alapszóból eredetileg ellátottságot jelezve: Füred (vö. fürj), Monoroud, Sassad, fízeg, /umig, Nywyg (vö. nyű), naragy, couroug. Jellegzetes vízforrásokra utaló nevek (Hévíz, Hidegvíz, Forró, Keserű, Sóspatak); kútra vonatkozó nevek (Aranykút, Báránykút, Bikakút, Borkút, Fűzkút, Kávásd, Köblös, Köbölkút, Kővályú, Kútfalu, Lókút). 25