Makkay János: A magyarság keltezése – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 48. (1994)

adású helynévnél szláv lakosságra, szláv névadásra következtetnek, és ebben az esetben e helynév lehet a honfoglalásnál is korábbi. Ilyen helynév egyébként csak a Dunántúl nyugati és déli felén fordul elő, és maga a szó is erre a hajdan "nagymorva" és "pannonszláv" lakosságú, vagy ha úgy tetszik, egykor "székelylakta" vidékre jellemző (hiszen a szó 1018 körüli, ill. 99671109-es Veszprém környéki előfordulása mutat csak szlávos névadású hangalakot: grincsár/i, a többi, valamivel későbbi előfordulás már magyar névadásra utal). Ennél a kérdésnél Györffy, ha nem akarunk kettős mércével mérni, akkor a nyilvánvalóan magyargyűlölő P. RatkoS-sal fenyeget: ha szolgálónépi faluneveket vetítünk vissza a honfoglalást megelőző időbe, akkor a veszprémvölgyi oklevélben Gerencsér-rel (mint láttuk, helyesen grincsár-таХ), mint szláv helynévvel együtt említett Szántó nevét is vissza lehet vetíteni a VIII. századba, és így RatkoS szláv falukontinuitás elmélete analógia lehet az avar—magyar falukontinuitás elméletéhez. Egy tudományos kérdésfeltevés megítélése természetesen nem függhet attól, hogy mi a véleménye arról egy olyan szélsőségesen elfogult és szakkérdésekben teljesen tájékozatlan valakinek, mint P. RatkoS. Másrészt senki sem szándékozik öröklődött helynevek alapján avar—magyar kontinuitást bizonygatni, csupán egy avar kori ősmagyar és egy 895 utáni ómagyar ethnikum közötti kontinuitást a falunevek alapján. Ha ugyanis a szláv helynevek tovább élhetnek, akkor a szlávokkal együtt élő, más nyelvű ethnikumok, így a késő avarok/onogurok helyneveinek is tovább kellett élniök. Mint pl. Barancs ~ Branidevo vagy Kölpény ~ Kupinovo esetében, amelyek önálló, egyidőben történt párhuzamos névadások, valószínűleg még a honfoglalás előttről, hiszen a barancsi püspökségre vonatkozó első ismert adat 879-ből való. Világosan foglalt állást ebben a kérdésben Kürti Béla: a szláv eredetű helynevek felhasználása "a honfoglalás körüli etnikai viszonyok magyarázatában semmivel sem indokoltabb, mint bármelyik másik, finnugor vagy török stb. helynévé." Mivel pedig a 11—13. századból fennmaradt dunántúli helynévanyagban csak két nyelv létezése állapítható meg: a szlávé és a magyaré, az következik, hogy a szükségszerűen fennmaradt késő avar kori helynévi anyagban a szláv mellett a vele egykorú, tehát késő avar kori ősmagyar nyelvi helynévadás emlékeit is keresnünk kell. Eközben fölösleges és helytelen eltúlozni a szlávság szerepét. A már többször említett (2.11.6. és 2.11.8.) erdélyi helyzet alapján merész levonni azt a következtetést, hogy a víz97