Makkay János: A magyarság keltezése – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 48. (1994)

pontjai, akár az avar kori vezető réteg, akár a dunai bolgár hódítók török vagy már elszlávosodott rétegéből (bán < Baján vagy Karom < Krum esetében például). Makkai László és Benkő Loránd szerint bár a korai magyar toponímia kimunkálásában kivételes tudású kutatók (Bárczi Géza, Melich János és Kniezsa István) vettek részt, mégis akadnak dolgok, amelyek felett eljárt az idő. (Ilyen, avítt dolgokat azért nem sorolnak fel.) Altalános szabály, hogy a helynevek rendkívül hosszú életűek, és minden, azonos területen egymást követő nyelvi csoport hátrahagyja jegyeit azon a területen helynév formájában, attól függően, hogy milyen nagy számú volt a lakossága, és milyen hosszú ideig volt a térségben meghatározó. I. J. Gelb, (aki Jókait olvasván lett keletkutató), rámutatott, hogy a személynevek az élő nép alkotásai, és ezért annak a térségnek az egyidejű (sőt, a személynévből származó helynevek esetében talán csak a névadó halála után rögződő ) nyelvi állapotát tükrözik vissza, amellyel kapcsolatban vannak, míg a földrajzi nevek az újonnan alapított települések kivételével az adott terület régi és átöröklött nyelvi hagyományait mutatják. Jó példa erre a hettita Maltiya, luvi Malizi, asszírban Malitiya, az ókori Melitene, a mai törökben Maiatya. Az Árpád-kori helynevek kutatására rányomta bélyegét az a félig igaz tétel, amely Kniezsa szerint így szól: "...egy terület helyneveit csak akkor szabad egy bizonyos nyelvből magyarázni, ha ugyanott kimutatható a nép is, amely e nyelvet beszélte." Ez az egyszerűbb és kényelmesebb út, nem vitás! Vannak azonban szép számmal esetek, amikor az adott nyelvben etimológiával nem rendelkező szavak és helynevek ősiségét anélkül mutatják ki, hogy éppen e szavakon kívül bármiféle remény lenne a feltehető ősnyelvet hajdan beszélő népre. A görögben megmaradt ősi szókincs pl. azt bizonyítja, hogy a görög nem őseredetű Hellaszban, bár az őt előző népekről/nyelvekről (akiket Homéros tucatjával sorol fel) éppen e szubsztrátumba/féledésbe merült szókincs nélkül semmi tudásunk és híradásunk nem lenne. Erről a kérdésről írták, hogy "Nincs közvetlen adat a korai bronzkorra, de ez nem jelenti azt, hogy nincs logikus nyelvi következtetésre lehetőség, amit megtehetünk. Amivel rendelkezünk, természetesen egy későbbi időszak nyelvi bizonyítékai, és mindnyájan hozzászoktunk ahhoz, hogy egy korábbi időszak nyelvi adatait későbbi adatok alapján rekonstruálhatjuk." A görög 92