Makkay János: A magyarság keltezése – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 48. (1994)

esetében még vannak legendás népnevek (pelasg, kár, thürrén, leleg). A világ jelenleg legősibbnek gondolt nyelvét, a protoeufráteszit a sumerben megmaradt toponímek: városnevek alapján rekonstruálják (Úrim, Uruk, Larsam, Adab, Lagas és Zimbir). A talán még korábbi prototigriszi- t vagy ba-na-na-l a sumerben használt közszók és személynevek alapján (Inana, Iskhara, Kubába, Zabába, Aia, Bunene, Igigi). Ezekben a kérdésekben a legrövidebb "visszapillantási idő" is jóval több, mint egy-két évezred! Nincs tehát tudományos ok arra, hogy "...a bizonyításra szolgáló források késeiek (XI—

XIII. század)" az avar kori "magyarok" kimutatására. A kérdést nehezíti, hogy esetünkben nem idegen etimológiájú, hanem éppenséggel azonos nyelvű, de feltehetően korábbi, avar kori, az ómagyarhoz viszonyítva "ősmagyar" réteg kereséséről van szó. Szádeczky-Kardoss meg is írta, hogy a magyar névadású helynevek a római kor vége és a 11. század között bármikor keletkezhettek, nemcsak 876 után, de írásos források híján ennél pontosabb keltezésük nem nagyon lehetséges. (A kérdéshez lásd még 9.7.!) Ennek ellenére a felfogás ma többnyire az, hogy a Kárpát-medencében a honfoglalás előtt sem elomagyar nyelvű nép, sem helyneveik nem mutathatók ki (legfeljebb a 862-től meginduló portyázások-kalandozások nyomai), az új uralmi rend 895-től a települések neveinek tekintetében tabula rasa-í teremtett, és ezt követően létesültek a puszta személyneves és törzsi helynevek. Persze, a tabula rasa-ügyben fel kell tenni azt a kérdést, amit Szabó János Győző így fogalmazott meg: miért van az, hogy a hódító honfoglalók nem juttatták érvényre névadási szokásaikat erőszakos, hatalmi úton olyan kiemelkedő törté 589 nelmi csomópontokon, mint Csongrád, Esztergom, Visegrád, tehát ilyen fontos helyeknek miért nem 895 után adott és magyar (finnugor) neve van? A válasz: azért, mert ezek a magyar nyelvbe már 895 előtt itt átvett, 895-ben már a magyar szókincshez tartozó helynevek. A kérdés másik szempontját Kosztolányi Dezső írta meg: egy Prágában tanuló magyar diák Kosztolányinak írott levelében megemlítette, "...hogy a Csallóköz ősmagyar községeit már az új uralom első évében cseh névre keresztelték át, de mi ezer év óta nem gondoltunk arra, hogy Visegrádot a nyelvünkön nevezzük el." A falunevek kontinuitása így csak 895-től lenne lehetséges, a foglalkozásnevekből képzett falunevek pedig vagy a 10. századi fejedelemség rab népeinek (akik részben a késő avar kori főnökök rab 93