Makkay János: A magyarság keltezése – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 48. (1994)

nyelvileg beolvadtak a szlávságba, Árpád népe viszont elterjesztette magyar nyelvét, ami szerint Árpád népe és a dunai bolgárok csak ősi soron, Árpád népének törökből magyarrá válása előtt lehettek igazi rokonok. Az egymást bosszúra szomjazva üldöző, de azért előbb-utóbb mindig kibékülő (magyar—besenyő viszony!) török törzsek, fejedelmi családok és kíséretek zavaros kapcsolatait és bonyolultan történő mozgásait kiválóan jellemezte Kmoskó Mihály: "...teljes lehetetlenség a tekegolyók szerepét játszó nomádok egyikét-másikát a többi rovására evidenciában tartani, amikor tudjuk, hogy a legkisebb változás eredményeképpen úgy egymáshoz ütődnek s annyira összezavarodnak, hogy újabb elhelyezkedésük merőben kiszámíthatatlan." Mivel általában üyen népi konglomerátumokkal állunk szemben (colluvies nationum: Tacitus Ann. 2,55, 14,44), nehéz, sőt lehetetlen meghatározni egy-egy török néphullámnak a törökön belüli pontos nyelvi jellegét. 3.2.1. Attila halála (453) és fiai veresége után egyik fia, írnek 454— 455-ben visszavonult keletre, és a Kubánban telepedett meg. Lehet, hogy népei azonosak a csakhamar ugyanott felbukkanó kubáni bolgárokkal. A források szerint Attila halála után mintegy tíz évvel, keleten az avarok megtámadták a szabírokat, ezek viszont idébbszorították a bolgárokat, mégpedig a saragurokat (fehér ogurok) és az onogurokat (tíz ogur). Ezek az ogurok csatlakozhattak az írnek és nemzetsége irányítása alatt álló hun és más — bolgár — törzsekhez. Az Attila-hagyomány szívósan élhetett náluk, mert a dunai bolgárok fejedelmi lajstroma a bolgár államot 681-ben alapító Aszparuh kánt és utódait egyenesen Irnek-től, sőt a Dulo (tk. Gyula) nemzetséghez tartozó Avitochol-tó\ származtatja. A bolgár fejedelmek listáját két forrásból ismerjük, az egyik egy ószláv (óorosz) krónika, amelynek 14 sora egy 8. századi görög listára megy vissza, a másik a Csatalar-i felirat, amely kapcsolatban van Omurtag kán palotájának építésével 822-ben Preslav-ban. Kezdődik tehát a lista a legendás Avitochol-lal (talán Attila), majd fia, Imik követi, évtizedek múlva egy idegen nemzetségből Gostun (602 körül), Bezmér, Kurt vagy Kuvrat (meghal 642-ben), Asparuch, a honfoglaló (644— 702), Tervel (702—718), Tvirem (718—721), Sevar/Sever (721— 736), KormisoS (737—754), Vinek/Binek (749—760), Telek (760—763), Sabin/Sebin (765—767, talán azonos azzal a Cibin-nel, akinek a nevét az erdélyi Szeben őrzi), Umar (765—), Krum (803—814) és Korúm/Kurum, ill. Omurtag (814—831). 73