Makkay János: A magyarság keltezése – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 48. (1994)

beszélő nemzedék 828-ra való nyelvvesztése együtt a kulturális örökség eltűnésével és a kulturális önállóság megszűnésével nyilvánvalóan lehetetlen. A "földtúró keresztény szolgák", a disznópásztorrá lett hajdani szabad avarok szolgasorba kerülhettek, rabságba süllyedhettek, de aligha kezdtek el hirtelen valamilyen germán vagy szláv dialektusban beszélni. Frank uralom alatt egyébként elsősorban germanizálódásra és nem elszlávosodásra kellene számítani az avarok nyelvvesztése esetén, aminek semmi nyoma. Sőt, a társadalmi ranglétrán való süllyedés az általános tapasztalatok szerint éppenséggel az anyanyelv megőrzését segíti elő. Helyesen ítélte meg a helyzetet Tomka Péter: "... a 8. századi népesség nagy tömege nem szláv nyelven beszélt (ellenkező esetben ugyanis a szláv helynévadású területeknek sokkal nagyobbaknak kellene lenniük)." Ebbe a gondolatkörbe tartoznak azok a megállapítások is, amelyeket legkorábbi írásos forrásaink helynevei alapján Kristó Gyula tett. A veszprémvölgyi alapítólevél esetében (amely a három másik oklevél helyneveitől eltérően erős szláv helynévadási gyakorlatot mutat) nem mérlegelte azt, hogy ezek (egy vagy két kivétellel) egy Veszprém körüli kis területen sűrűsödnek. 2.11.8. A régészeti források ilyen szempontokból való értelmezése nem könnyű, főleg, ha tudjuk, hogy a késő avar korszaknak a 8. század elejétől meghatározó típusa, a griffes-indás övdíszek "csaknem keltezhetetlen"-ek. Ez a tény valóban ad lehetőséget e sajátos emlékanyaggal kapcsolatos eltérő elméletekre. Az egyik elmélet mindjárt az, amely e csaknem keltezhetetlen anyag alapján megállapítja, hogy a griffes-indás kultúra a 8. század végén — a 9. század elején megszűnt. Holott nem a kultúra szűnt meg, hanem a 8. század utolsó harmadától kezdve griffes, majd indás öwereteket nem készítettek többé, vagy nem tették őket többé sírokba. Politikai átrendeződések idején az ilyen változás természetes, de nem jelenti az ethnikum, sőt a nyelv eltűnését. Összefügg ezzel az is, hogy az avar kori temetők 90%-át a 9. század elején állítólag felhagyták. Más vélemény szerint viszont az avar "állam bukásával járó megrázkódtatások valamilyen nyomát meg kellene találni — feltételezzük — a folyamatosan használt temetőkben, eddig azonban ilyesmire alig-alig van adatunk." Bóna mindenesetre ezzel a be nem igazolt feltevéssel (a késő avar temetők 9. század eleji felhagyásával) összekapcsolja az avar—délszláv összeolvadás megindulását, és bár 871-ben még voltak zárt avar 56