Makkay János: A magyarság keltezése – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 48. (1994)

közösségek (hiszen egy 871—873-ból való salzburgi adat igazolja, hogy Pannoniában éltek még keresztény avarok "usque in hodiernum diem" ), szerinte az avar nyelvemlékek teljes hiánya arra utal, hogy "...az eredetileg is csaknem kétnyelvű avarság ... a szlávok hatására alighanem szláv nyelven érintkezett szomszédaival." Nem tudni, hogy nyelvemlékek hiányában és hiányából hogyan lehet két- vagy háromnyelvűségre következtetni! Sőt! így a kései avarság utódai, alighogy felvették 828 után a szláv nyelvet, 895 után már magyarul kezdenek tanulni, és rövidesen el is magyarosodnak (hiszen a középkori magyar régiségbői semmiféle adatunk sincs bármiféle avar nyelv megőrzésére és használatára). Nyilvánvaló azonban, hogy ilyesféle, kiagyalt folyamatok irrealitások. Ezzel szemben az avarsággal szinte szimbiózisban, másutt önállóan élő szlávok (pl. a szlovénok) a népirtás és uralomváltás után is megmaradtak, csupán az uraik változtak. A 9. században mégis megőrződött (vagy szlávsággal kervert) avarság területénél a Carnuntum és Savaria közötti rezervátum-m (beleértve a Kisalföldet és a 375 Bécsi-medencét is), a Dunántúl keleti felére és a Duna-könyökre, a Tiszántúl "némely vidékére" (benne Csongrád és Békés megyével) gondolnak. Szádeczky-Kardoss szerint pl. a Felső-Tisza mindkét partján, a sztyeppén és a folyóvölgyekben (flood-plains) fennmaradtak a sztyeppéi népek egyes csoportjai, megőrizve függetlenségüket a frankoktól és a bolgároktól egyaránt, de híján a formális államszervezetnek. Erdély és a Temes-vidék 9. századáról keveset tudunk, a Marostól délre lehettek központok szláv lakossággal és a hajdani rokon, onogur eredetű késő avar kori elemekkel ötvöződött bolgárokkal. Az avar temetőket itt 826-tól váltanák fel a bolgárok—szlávok, sőt boigár-szlávok. Sok jel mutat arra, hogy a Maros-völgy és Erdély attól délre eső része a honfoglalásig a dunai boigár-szlávok uralma alatt állott. Sőt, nem zárható ki, hogy uralmuk a honfoglalás után is fennmaradt, és a gyulák tisztán onogur-bolgár nemzetsége nem Árpád népével jött be 895-ben (ilyesmiről a gesták és krónikák sem tudnak), hanem Krum és utódai hódításainak maradványa. Különösen fontosak ebből a szempontból az Erdély déli és északi része közötti jelentős eltérések a korai birtokviszonyokban és nemzetségi szállásterületekben, amelyek az első és a második gyulák közötti alapvető törésre utalnak, az első gyulák bolgárszláv eredete egyszerűen megmagyarázza a gyulák névanyagában előforduló szláv neveket: Prokuj-t és Zombor/Zsombor-t. Az egész kérdést 57