Makkay János: A magyarság keltezése – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 48. (1994)
227 'gyertya', dzserek 'gyerek', dzsapcsi 'gyapjú'. (Lehet, hogy a csángó területi elválása ennek megfelelően már a 10. században megkezdődött volna?) Ligeti az összetétel utótagjára egy *yir alakot vett fel, vö. a oaihani-hagyományban a maj'yu(i) alakot, melyből, miután a -g- kiesett, a kései ősmagyar korban a magyar megyer alakult ki, a bolgár-törökben viszont, ahol nem volt szókezdő m-, a madzsgir-ból badzsgir lett, és innen a magyar-baskír névtévesztés. A magy- elemnek megfelelő vogul és osztják összefüggésekkel kapcsolatban vannak fenntartások is Czeglédy és Szádeczky-Kardoss részéről. Sőt, vannak más megoldási javaslatok is, amelyek azonban mindeddig nem kaptak megfelelő kritikát. H. Toivonen pl. a megy- előtagot a finn mies 'ember' szóval egyeztette (lásd fentebb is!), de ezzel a TESz nem foglalkozik, a MSzFE pedig elutasítja. E. Setälä az első tagot a vogul mansin 'fajdkakas' finn mettoi szóval egyeztette. M. Räsänen a Tonjukuk-felirat manö-ud népnevéből vezette le a vogul тл/Ш-t, valamint a magyar-t. A Munkácsi Bernáthoz fűződő vélemény szerint a magy- előtag egy ősiráni *manus 'férfi, ember' alakból származna (Harmattá szerint egy ősiráni *manujah > manuéa alakból), amely egy még ősibb, indoeurópai alapnyelvi *manu-s/monu-s rekonstruált alakra mehet vissza. Legutóbb jogosan merült fel, hogy ilyen ethnocentrikus önelnevezésünknél (csak mi vagyunk az emberek, mások nem) aligha kerülhetett sor szókölcsönzésre (az ősirániból, vagy akár más idegen dialektusból). Németh Gyula a második tagban, az er/*-ben török szerkezetet látott, a türk eri 'török ember' példájára. Eszerint a magyarságnak a bolgár-törökök ajkán madZ-eri lehetett a neve, és később ezt használták volna a magyarok is. Sőt, Kasgari térképén szerepel egy alm u di nevű nép, amelyből a mad't "...alkalmas a magy(ar) népnév első felével való egyeztetésre..." Mindmáig nincs tehát egyetértés a második tag, az -er(i) vagy -ar származtatásában, lehet török vagy akár finnugor eredetű is, mindkét esetben azonos, 'ember' jelentéssel. Ez a szerkezet különösen jellemző a török ember- és népnevekre, így pl. a besenyők törzseinek Kang+ar, ?Kängäräs neve. Egyébként már Hóman Bálint rámutatott, hogy éppen Németh Gyula "szellemes névmagyarázata (magy-eri-magy-ember) bizonyítja, hogy a népnév nem finnugor, hanem ogur-török szóalak,...". A kérdés tehát nem tekinthető lezártnak. Vékony Gábor pl. egy Plinius által említett meandaraei 37
