Makkay János: A magyarság keltezése – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 48. (1994)

i) Szinte teljesen hiányoznak a székelyek lakta területekről a törzsés vezérnevekből származó helynevek: a mintegy 300, törzsnévből lett magyar helynévalak közül Erdélyben 13 található, a Székelyföldön egy sem, van viszont néhány székely nem, illetve ág magyar törzsnéwel, pl. a székely lófő-ágak között Kürt, Jenő. E helynév-típus keltező értékét (mint terminus post quem, tehát all. század után) a székelység erdélyi megtelepedésének idejére elfogadjuk, de a törzs- és a vezérnevek nyilván eredendő hiányát a székelység magával hozott településneveinél másképpen magyaráznánk: az ilyen nevek csak ott találhatók, ahol Árpád török népe rátelepült a kései avar kor népcsoportjaira, vagy a közöttük húzódó üres sávokra, területekre (pl. a Duna—Tisza közén). Egy hódító-foglaló militáns közösség (mint Árpád népe) azonban bizonyára nem engedhette meg magának, hogy az őslakók között az addig lakatlan térségeken kis zárt — mondjuk nemzetségi, de törzsi csoportokat alkotó — tömbökben telepedjen le. Azt kellett tennie, hogy a törzsi vezetők ilyen zárt települései mellett a megerősített (később jórészt megyeszékhellyé vált) várakban, az őslakosság közé települt kis csoportokban, valószínűleg nagycsaládonként. Ezek tagjai a köznépi temetőkben kis számban jelentkező középső rétegbeli sírok. A székelyek áttelepülésekor első erdélyi szállásterületeikre (tehát például a későbbi Szászföldre) ezek a kis csoportok már beolvadtak a magyarságba, vagy nem települtek át a székelyekkel, ezért nincsenek Erdély nagy részén törzsnévi eredetű helynevek. Lehet tehát, hogy Aventinus mégis csak a valós helyzetet örökítette meg: Avorarum tum atque Hunnorum gens, nomen in Europa quidem interiit. Ubi Histri accolae fuerunt, partim in Dacia, partim Pannoniis, Noricoque quingentos super novem annos hactenus habitarant: a hunokat és az avarokat két részre osztották: az egyik részt a Dunántúlra telepítették, a másikat Dáciába, ahol ott maradt a honfoglalásig, és elenyészett a nevük. A "rátelepülés" kérdését tehát nem szabad leegyszerűsítve tárgyalni. Az avar kori őslakosság, illetve az Árpád népe által lakott térségek ilyen, kis területen belüli kiegészítő jellegére jó adatokat szolgáltatott B. Nagy Katalin. így bizonyára ilyen és hasonló körülmények, és nem a csángó vándorlás kései volta, voltak az okai annak, hogy Moldvában nincs puszta személynévből származó helynév: a terület ugyanis nem került Árpád népe megszállásauralma alá. Amely puszta személyneves névadás, mint láttuk (2.4.11.), török ethnikai sajátosság. A késő avar kor ősmagyar nyelven 118