Bagi Gábor: A Jászkun Kerület és a reformországgyűlések – Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 47. (1991)

ték, annak erényeivel és - szükséges rosszként értelmezett - hibáival együtt. E partikuláris szemléletmód kulturális és műveltségi tényezőkkel is magyarázható tartós továbbélését mutatja, hogy a forradalomig a helyi társadalmi ellentétek mindig és kizárólagosan a privilégiumok értelmezése körüli vitákban robbantak ki, s azok módosítása tudtunkkal soha nem vetődött fel. 4. A privilégiumokhoz való feltétlen ragaszkodás a reformkorban egy sajátos, paradox helyzetet eredményezett. A polgári átalakulás egyes kérdései iránt a kerületi lakosok is érdeklődtek, ám az államhatalommal és a dinasztiával való esetleges konfrontáció kockázatait mégsem vállalták. Féltették feudális eredetű, s a polgári fejlődéssel hosszabb távon össze nem egyeztethető előjogaikat, s ezeknek megtartását csak a feudális eredetű, gyakran alapvető nemzeti érdekeket sértő uralkodói hatalomtól remélhették. Ezt a viszonyt még csak tovább szilárdította a nádori jogkör kerületi jelentősége, "imponálóan" közvetlen, "patriarchális" jellege, mely a Habsburg dinasztia egyes tagjaihoz fűződő, konkrét érzelmi kapcsolatokban is megnyilvánult. Különösen József főherceg több mint fél évszázados megbízatása /l 795-1847/ erősítette ezeket a szálakat, kinek országos munkálkodása - konzervatív indíttatása ellenére - a későbbi korok tiszteletét is kivívta. Míg a magyar nemesség széles rétegeinél a dinasztiaellenességnek élő hagyományai voltak, addig itt ennek legfeljebb a kocsmai hangoskodás szintjén találunk bizonyos, s mindig megtorolt nyomait. Korszakunk kezdetén az országos problémák még a Kerületekben mérsékelten érvényesültek, s jellemző, hogy II. József korától a vallási kérdések sem váltottak ki helyi indulatokat. Összességében elmondható, hogy a kerületi lakosság vagyoni helyzete, iskolázottsága, 1745-től kialakuló, s átalakuló sajátos jászkun szabadparaszti mentalitása folytán 1848-ig nem országos, hanem helyi viszonylatban gondolkodott, s a helyi problémák sajátosságai miatt jórész elszigetelődött a polgári átalakulás fő kérdéseitől. Mindez a Kerületek országgyűlési képviseleténél is különböző sajátosságok kialakulását eredményezte. A Jászkun Kerület diétái követküldési gyakorlata a reformkor kezdetén alig pár évtizedes múltra tekinthetett vissza. A XIII-XVII. században ugyan időnként küldtek követeket az országgyűlésekre, ám ezek az alkalmak esetlegesek voltak, s nem eredményezték szilárd országgyűlési gyakorlat kialakulását. Az eladatás ezt az alkal66