Bagi Gábor: A Jászkun Kerület és a reformországgyűlések – Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 47. (1991)
Közgondolkodás, országgyűlési JL A jászkun társadalom, sajátos jogi helyzetéből fakadóan is, egy alapvetően befeléforduló, paraszti társadalom volt, a magyar feudalizmus egy jellegzetesen átmeneti - jobbágy és nemes között elhelyezkedő - társadalmi kategóriája. A "jobbágynál több, nemesnél kevesebb állapot" sajátosságai, s a jellegzetesen paraszti kultúra a közgondolkodásra is hatással, voltak. A nemesi tudatformák számos részelemét őrző, ám. attól kulturális, iskolázottsági szintjét tekintve elmaradó jászkun közgondolkodásnak - szempontunkból - az alábbi jellemzői emelhetők ki: 1. A jászkunok külső szemlélő számára sokáig egységes tömege mindvégig lenézte a környező területek úrbéres jobbágyságát, velük semmiféle sorsközösséget nem vállalt Magukat - főként a redemptusok - az országos nemesekkel egyenrangúaknak tartották, s fő céljuk az ekkénti országgyűlési elismertetésük volt. Egy tudósítás szerint a kerületi lakosok "kevés szabadságukkal annyira visszaélnek, hogy csak azért, mivel ők kunok, semmi emberséges kocsi, sőt valóságos katona, vagy világi tiszt urak előtt is el nem állnak /t. i. szekerekkel/, annyival inkább ki nem térnek, azoknak kevélyen süveget nem vetnek, hanem nagy kevélyen mellettek elmennek". ' 2. Szilárd - az egykori etnikai elkülönülés számos elemét is őrző közösségi tudatuk eredményeként a reformkorban is kikezdhetetlenül élt a feudális "Magyar Nemzet" kebelébe tartozó, ám saját törvényei szerint, amannál szabadabban élő "Jászkun Nemzet" képe, noha 1745-től annak két - csak a redemptusokra, illetve az egész kerületi lakosságra /redemptusokra és irredemptusokra/ egyaránt kiterjedő - értelmezése is létezett. A két értelmezés körüli viták melyek mögött a jászkun jogok érvényességének az irredemptusokra való esetleges kiterjesztése állt - azonban soha nem érintették a privilégiumok jogi kereteit, s ezzel is magyarázható, hogy a polgári nemzetfogalom terjedése alig figyelhető meg területünkön.® 3. A jászkunok döntő többsége - társadalmi helyzetétől függetlenül - csak a Kerületek privilegizált státusának fenntartásával tudta elképzelni a jövőt. Az úrbérinél kedvezőbb viszonyok hosszabb távon a privilegiáiis elvek feltétlen és következetes védelmét eredményez65