Bagi Gábor: A Jászkun Kerület és a reformországgyűlések – Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 47. (1991)

ködtek a pusztákon /pusztabírák/, az egészségügyre az orvosok és az állatorvosok felügyeltek. A helyi közigazgatás legfontosabb testülete a rendszerint 12-16 tagból álló tanács volt. Választott tagjai a szenátorok vagy tanácsosok rendre a települések legvagyonosabb, legbefolyásosabb családjaiból kerültek ki. Ezek az évenkénti választás ellenére rendszerint élethosszig töltötték be tisztüket. Az elhalt tanácsos helyének betöltésére a tanács jelölése nyomán a külső tanács bevonásával került sor, amihez a kerületi kapitány jóváhagyását is meg kellett szerezni. A tanácsválasztás a XVÍIL század második felétől egyre inkább a nyilvánosság kizárásával ment végbe. Az irányító szerepe mellett bírói, statútumalkotási és kegyúri jogokkal is rendelkező tanács mellett működő külső, vagy kisebb tanács eredetileg a polgárjoggal rendelkezők érdekeinek biztosítására, "népképviseleti", választott szervkéntjött létre, ám fokozatosan a nagyobb tanácsnak alárendelt, örökletes testületté alakult.

(10) /19. táblázat/ A jászkun közigazgatás reformkori problémáinak zöme a közös ügyekbe való beleszólás, valamint a tisztviselői adómentesség kérdéséhez kapcsolódott. Mária Terézia redempciós levele - régi jogokra hivatkozva - biztosította a terhek közös viselését és a tisztviselők szabad választását, ám a demokratikus elvek mindinkább "írott malaszttá" váltak. A redempciót követő társadalmi folyamatok az igazgatás és önkormányzat demokratizmusát is fokozatosan leépítették A választott tisztségeket így a legtehetősebb redemptus famíliák sajátították ki, formálissá téve a kötelező tisztújításokat. A privilegiális elvek ellenére a polgárjoggal bírók zöme kiszorult a döntés és választás különböző területeiről, s az azt monopolizáló redemptustisztviselői csoport a legfőbb kérdésekben is a többség véleményének kikérése nélkül, "rólunk-nélkülünk" döntött. ' Tény, hogy a jászkun igazgatási rendszer hibái ellenére is demokratikusabb elveken nyugodott, mint a nemesi vármegye, s több tekintetben is a polgári viszonyokat vetítette előre. Elmerevedése azonban épp akkor lett igazán szembetűnő, mikor országosan már a polgári önkormányzat és a népképviseleti rendszer bevezetése vált időszerűvé. Bonyolította a helyzetet, hogy a Kerületek paraszti kultúra szintjén álló, rendkívül gyengén képzett, patriarchális igazgatása, mély a speciális helyi viszonyok miatt egyébként is különleges helyzetben volt, a mind népesebb települések vezetésére egyre kevésbé volt alkalmas. Ez gyakran elképesztő hibákban nyilvánult meg. A közösségek szintjén a tanács már a XVÍÍI. sz. közepétől a leggaz52