Bagi Gábor: A Jászkun Kerület és a reformországgyűlések – Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 47. (1991)

Közigazgatás, önkormányzat A Jászkun Kerület reformkori problémáinak zöme a közigazgatás és az önkormányzat köréhez kapcsolódott. A Mária Terézia által kiadott redempciós levél minden lakos számára biztosította a tisztviselők szabad választását, valamint a terhek közös viselését, ám a XIX. századra a helyzet jelentősen megváltozott. Hogy megérthessük, miért e kérdésekben tükröződtek leginkább a polgárosodás országos problémái, röviden vázolnunk kell a kerületi közigazgatás szervezetét, működését. A Kerületek igazgatási és jogi szervezete - korai előzmények után - a redempcíót követően nyerte el végleges formáját, részint az 1751-es Királyi Regulációk, és nádori leiratok hatására/

1 ^ Három szintre tagolódott. Legfelül az összkerületi /generális/ tisztségek és testületek helyezkedtek el, ami alatt az egyes kerületek /partikuláris/ szervei álltak. A harmadik, legalsó szintet az egyes közösségek helyi önkormányzata jelentette. A kerületi közigazgatás élén a külső hatóságok arra érdemesnek tartott nemesei közül a nádor által kinevezett - főispáni és alispáni jogokat egy kézben egyesítő-nádori főkapitány állt, ki a bírói és a közigazgatási hatalom mellett a mindennapi élet irányítását is a kezében tartotta. A Helytartótanáccsal, és a nádorral közvetlenül érintkezhetett, s a felsőbb hatóságok felé is közvetítő szerepe volt. A többi törvényhatósággal folyó hivatalos levelezés is 1836-ig a főkapitány nevében történt. ' Helyettese a nádori alkapitány volt, kinek kinevezésekor a nádor olykor a Jászkun Kerület véleményét is figyelembe vette. Ezek a nagy gyakorlattal és helyi tapasztalatokkal rendelkező tisztviselők közül kerültek ki. Jogkörük az alispánéhoz hasonlított, ám a nádori főkapitánynak sokkal jobban alá voltak rendelve. Mindkét hivatal élethosszig szólt. Az összkerületi főjegyző /nótárius/ és a két aljegyző /vicenótárius/ az írásos ügyeket intézte, míg a fő- és a három alfikális a jogi ügyleteket. A főadószedő fogta össze a három,külön kerületi adószedő, valamint a házipénztári és insurrekcionális adószedő munkáját. A generalis tisztikarhoz tartozott még a számvevő és a levéltáros. Az említett hivatalokat három évenkénti választással töltötték be. Ez az egyes közösségek és a nádor közötti kétszeri kölcsönös jelölés /kandidálás/ után az összkerületi közgyűlésen ment végbe/ ' A választott tisztviselőknek rendelték alá a pénzért szerződtetett főorvost, 49