Bagi Gábor: A Jászkun Kerület és a reformországgyűlések – Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 47. (1991)
zsellérséget a házas és hazátlan zsellér (inquilinus és subinquilinus) kategóriák alatt vették számba, s külön vették fel a szolgákat, mesterembereket, valamint a kereskedőket is. Az összeírás a Jászkun Kerületben - a nemeseket is beleértve -106 honoraciort, 15.891 polgárt, 10.098 házas zsellért, 1.849 hazátlan zsellért, 1.457 szolgát, 412 szolgálót, 2.751 mesterembert, valamint 73 kereskedőt tüntetett fel. A korábbi adatokkal összevetve látható, hogy a társadalmon belül az irredemptusok és a zsellérek aránya tovább növekedett. Az összeírtak közel 40 százalékát alkották, s hasonló arányra következtethetünk a korabeli /évenkénti/ népességösszeírásokból is. A társadalom számszerűen legjelentősebb csoportja a redemptusoké, kikhez az összeírt mesteremberek zöme is tartozott. Az irredemptusok a lakosság mintegy 30, a zsellérek és a szolgák pedig 10 százalékát alkották. Figyelmet érdemel, hogy az egyes kerületek társadalma jórészt az 1786-os sajátságokat mutatta. A Kiskunságban az irredemptusok és a zsellérek együttes száma meghaladta a redemptusokét, míg a Jászságban és a Nagykunságban inkább a kerületi átlag a jellemző. Lacháza és Majsa mellett főként Félegyháza adatai érdekesek. Itt a zsellérek és az irredemptusok száma egyaránt felülmúlta a redemptusokét. A kiskun településekhez hasonlóan 50 százalék alatti a redemptusok aránya a Jász Kerületben Felsőszentgyörgyön, a Nagykun Kerületben pedig Kunszentmártonban. E sajátosságok 1848 előtt más években is kimutathatók/ 2 ^ A redemptus réteg százalékos arányának csökkenése, s a redemptus előjogok fokozatos kibővítése a XIX. század első évtizedeiben már természetszerűen magában hordozta a társadalmi ellentétek kiéleződését. Csak bonyolította a helyzetet, hogy erre az időszakra a redemptus réteg is jelentős mértékben polarizálódott. ' Az állami, kerületi és közösségi adók, szolgáltatások növekedése, a különféle természeti csapások, a tőkeföldek népszaporulat nyomán bekövetkező osztozódása nyomán jelentős tömegek szegényedtek el. Az indulatok így rendre a legtehetősebb redemptusok ellen irányultak, kik a közhivatalok kisajátítása és a tiszviselöi adómentesség kihasználása révén tömegesen szerezték meg a szegényebbek tőkeföldjeit. F. Nagy Gergely kunmadarasi tanácsos például 1832-1837 között 200 redempeiós forintnyi tőkeföldjét 302 forintosra növelte/ 1J Egyesek meggazdagodásának mértéke olykor már a kerületi szerveknek is gondot okozott. ' így korszakunk kezdetére már nem is annyira a redemptusok és irredemptusok közötti ellentét volt a meghatározó, 45
