Bagi Gábor: A Jászkun Kerület és a reformországgyűlések – Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 47. (1991)

holott valójában a Mária Terézia által 1760/61-ben kiadott rendelet nyomán a jászkun Kerületbe betelepedett cigányokról volt szó. Ezt neveik, több helyen is említett vajdáik, valamint összeírt állataik is egyértelműen igazolják. Az 1766. évi összeírás alapján már egy lassan megszilárduló, tagolt, három rétegű társadalomra következtethetünk. Bizonyítja ezt az a tény is, hogy 1768-ban kísérlet történik egy új viszonyoknak megfelelő jászkun törvénykönyv elkészítésére, illetve ennek felsőbb szinten történő jóváhagyatására. A terv csak három évtizeddel később valósult meg.

(1 Az 1770-es évektől válik jól adatolhatóvá a településeken az irredemptusoknak a közföldek haszonvételeiből való kiszorítása. Különösen a legelőkön való szabad legeltetés megszüntetése volt nagy jelentőségű, mivel ezt követően csak földbér /terragium/ fizetése mellett tarthatott ott az irredemptus állatokat, s a későbbiekben a népesség növekedése miatt ezek számát is maximálták. Házhelyet, bérelt földet rendre súlyosabb taxa mellett szerezhettek, mint a redemptusok. A zsellérek nemritkán csak 12 év után kaptak honosságot, és váltak irredemptusokká. J E folyamat eredményeként 1786-ra jelentékeny mértékben megnövekedtek a jászkun társadalom nem redemptus csoportjai. /3. táblázat/ A

II. József-féle népszámlálás a kerületi lakosokat négy kategóriában írta össze. A tisztviselők és papok mellett önálló kategóriába kerültek a nemesek, polgárok és a zsellérek. / Az 1772-től használatos kerületi terminológia alapján bizonyos, hogy az országos kategóriák közül a polgárok a redemptusokkal, a zsellérek pedig az irredemptusokkal és a helyi zsellérekkel tekinthetők azonosnak./ Az adatokból kitűnik, hogy amíg 1760-ban a kerületi összeírások 75,1766-ban pedig 65 százalékban adták meg a redemptusság arányát a Jászkun Kerületben, addig 1786-ra ez az érték alig 50 százalékra csökkent. /Ez az arányeltolódás még akkor is jelentős, ha figyelembe vesszük, hogy az említett források eltérő célból készültek./ Különösen a Kiskun Kerület adatai érdemelnek figyelmet, mert itt már ekkor meghaladta az irredemptusok aránya a redemptusokét. ™ Aligha tekinthető véletlennek, hogy az úrbéres területekről a Kerületekbe történő folyamatos bevándorlás ellenére 1786-tól kiköltözésekre is vanak adatok.

(18) A század utolsó évtizedétől már kerületi szinten szabályozták az irredemptusok terragiumának és különböző bérleteinek összegét. 1794-ben minden juh után 12 krajcár, 1795-ben a szőlők minden 10 négyszögöle után 1 dénár fizetését rendelték el, s ekkoriban zárták 40