Bagi Gábor: A Jászkun Kerület és a reformországgyűlések – Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 47. (1991)
ki őket a szabad bormérés II. József tői nyert jogának gyakorlásából is. /1812-ben rendelték el a boltnyitás - ciassisoktól függően - évi 20-50 forintos taxához kötését, majd 1819-ben apró jószágonként 8, nagyobb jószágonként 24, s minden kapa - 350 négyszögöl - szőlő után 20 krajcárt kezdtek beszedni/ 19 V 1795-ben a tőkeföldet vásárolt beköltözők redemptusságát úgy szabályozták, hogy "a melly leg alsóbb classis a helységekben obser váltatott, ha annyi... földeket nem bir ... redemptusnak ne tartasson". Ez az érték a településeken 8-41 redempciós forint között mozgott, ám a földváltók tőkefölddel bíró /törzsökös redemptus/ utódainál a legminimálisabb mennyiség is elegendő volt a redemptusok osztályában való megmaradáshoz. 0) /3. táblázat/ A jászkun társadalom jogi szabályozása több mint ötven évvel a redempció után, 1799-ben zajlott le. Ekkor hagyta jóvá József nádor azt a 13 "Jászkun Statutum"-ot, ami 1848-ig a Jászkun Kerület legfontosabb, s végeredményben egyetlen jogforrása volt. E törvények főként a pereskedés, örökösödés, özvegyi jogok, adásvétel, honosság, végrendelkezés, elévülés, adósságok és a hataimaskodások egyes részletkérdéseit tisztázták, s nem minden esetben adtak a belső viszonyokról átfogó képet. Különösen jellemző volt ez a társadalommal kapcsolatos legfontosabb részre a 6. statútum 4. paragrafusára. Ebben a redemptus, irredemptus és a zsellér /inquilinus/ réteg általános körülírása mellett csupán az irredemptusoknak a zsellérekkel, a redemptusoknak pedig az irredemptusokkal szembeni elővásálási jogának megfogalmazásával találkozunk. J ' A részletes, pontos és egyértelmű szabályozás hiánya különösen a napóleoni háborúkatkövető évtizedekben vált szembetűnővé. A hiányosságok pótlását nádori leiratok és közgyűlési határozatok révén próbálták elérni. A XIX. század elején a jászkun társadalom rétegződésének vizsgálata során két séma felvázolására is lehetőségünk van. Vagyoni szempontból a redemptus és az irredemptus rétegen belül egyaránt elkülöníthető egy vagyonos, egy közepesen tehetős és egy szegényebb réteg. A vagyoni polarizáció két legfőbb mutatója, a tőkeföld nagysága és az állatállomány mennyisége alapján bizonyított, hogy a tehetősebb irredemptusok közül többen is elérték a szegényebb redemptusok szintjét. A jászkun társadalom vezető, meghatározó csoportját a vagyonos redemptusok alkották. Közülük kerültek ki a települések, s a kerületek, illetve a Jászkun Kerület tisztviselői, érdekeiket rendszerint össztársadalmi érdekként tudták elfogadtatni. ' 41
