Bagi Gábor: A Jászkun Kerület és a reformországgyűlések – Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 47. (1991)
2./ Valódi, örököseikre nézve is redemptus lakosoknak ismerték el azokat, akik 1745 után úgy vásároltak maguknak ingatlan javakat /tőkeföldeket/, hogy az eladóktól a járulékos - közös földekre, elővásárlásra, árendálásra stb. vonatkozó - jogokat is megszerezték. 3./ Teljes jogú redemptus lakosnak ismerték el azokat az irredemptusokat, akik redemptusok szerzett, vagy öröklött tőkefölddel bíró özvegyeit, lányait vették nőül. 4./ Végül irredemptusokként ismerték el azokat az idegeneket, akik redemptus rokonaikkal egy fedél alatt éltek, ám tőkeföldeket tulajdonjogi szempontból rájuk át nem ruháztak. A közgyűlés emellett azt is elrendelte, hogy az elkövetkezendőkben a helységek közös területeiből földet váltó, s így redemptussá váló idegenek az elmulasztott katonaállítás fejében a vételár 6 százalékát fizessék a tanácsi kasszákba. A magánosoktól földet vásárlók azonban - minthogy itt a redempcióval kapcsolatos terhek a vétellel össze voltak kötve - ennek fizetése alól mentesültek/ ' E határozatot követően egészen 1848-ig érvényben volt az a jogelv, miszerint a redemptus jogok birtoklása nem személyhez, hanem belső házhely és ahhoz tartozó - jórészt a belső határokban fekvő - tőkeföld tulajdonához volt kötve. Az ősiség helyi, jászkun változatának tartott elővásárlási jog ugyancsak a privilégiumok fontos elemévé vált, s a későbbiekben további társadalmi csoportokat különített el egymástól. 0 ^ Az 1760-as évekre a jászkun közösségek fokozatosan rendezték redempciós adósságaikat, s a földváltók közé történő bekerülést egyre újabb redemptus előjogok, gazdasági és egyéb jellegű megkötések tették nehezebbé, ekkoriban megdöntőén az egyes települések igazgatásának szintjein. ' Az 1766-os összeírás a redemptusok és irredemptusok mellett két új - a legutóbbi időkig társadalminak tartott - kategóriát is feltüntet már a Jászkun Kerületben. Közülük a "miserabiles" /szegény/ gyűjtőfogalom alatt szereplőket a szakirodalom az 1745 után beköltözött, s redimált földet nem szerzett elemekkel azonosítja, kik a helyi "polgárjog" hiánya miatt a lakosként elismert irredemptusoknál is kedvezőtlenebb helyzetben voltak. A vagyoni állapot, az állatállomány nagysága alapján valóban valószínűnek tűnik, hogy ezek valóban a jászkun társadalom harmadik nagy rétegét alkotó zsellérekkel, illetve azok egy részével azonosak. Más a helyzet az új adófizetőként, illetve új lakosként értelmezhető "neoocontribuens" réteggel. Ezeket Fodor Ferenc - egy ordító hiba folytán - a redempciót követően földet váltó idegeneknek tartotta, 39
