Bagi Gábor: A Jászkun Kerület és a reformországgyűlések – Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 47. (1991)
ekkor létrejött csoportok nem teljesen feleltek meg. A redempciós summa előteremtéséhez a helyi gazdasági források nemritkán elégtelennek bizonyultak, s ezért a hiányokat kölcsönfelvételekkel fedezték. Ezeknek a visszafizetése nemritkán egy-két évtizedig is eltartott, s ez alatt az idő alatt számtalan eshetőség adódott a redemptusok közé történő be-, illetve kikerülésre/ 5 * Gyakran megtörtént, hogy az adósságok visszafizetése fejében idegenek szereztek meg redemptus birtokokat, sőt a közösségek tanácsai - az általuk felvett kölcsönök mielőbbi visszafizetése érdekében - maguk is adtak el a közös használatú határrészekből tőkeföldeket. A redempciót követő első években, évtizedekben - egészen a kölcsönök törlesztéséig - a Jászkunságban a társadalmi mozgások, átrétegződések számottevőek voltak, s ekkoriban még nem törekedtek ezek mesterséges, jogi eszközökkel történő korlátozására. Sokáig az is bonyolította a helyzetet, hogy az egyes lakosok gyakran nem egyforma mértékben járultak a redempció egyes terheinek - az eladatási összeg, katonaállítás stb. - finanszírozásához. ' E kezdeti időszakban a társadalom tagolódásának, s a redemptus előjogok kialakulásának folyamata még jórészt tisztázatlan, s csak elszórt adatokra és néhány feltételezésre támaszkodhatunk. Gyanítható, hogy a redemptusoknak a közföldek /legelők/ egészére vonatkozó igénye a nem redemptusokkal szemben valamilyen formában már 1745-től megvolt. í7) A kerületi közgyűlés 1746. december 16-án hozott határozata már kimondta, hogy "a helységek lakosai mindenféle haszonbérletben és pedig előre megintés nélkül elsőbbséget élvezzenek a nem redemptusok vagy idegenek felett." ( ' 1754-ben a kerületi közgyűlés jegyzőkönyve már gazdákat /redemptusok/, lakosokat /irredemptusok/, valamint idegeneket /a későbbi zsellérek/ különített el' * ám az 1760. évi összeírás ismét csak redemptus és irredemptus kategóriákkal dolgozott: ' A jászkun társadalom fejlődésének fontos dokumentuma az 1762. december 16-i kerületi közgyűlés azon határozata, amely a redemptusok és irredemptusok közötti átmeneti kategóriák helyzetét rendezte. Ebben négy kisebb csoportról esett szó. 1./ Elsőnek azokról a lakosokról emlékeztek meg, akik a redempció alkalmával a katonaállításban részt vettek, s földet is váltottak, de azt időközben eladták, vagy másként elvesztették. Ezek redemptus jogait méltányosságból élethosszig meghagyták, utódaik azonban csak az irredemptusokkal szembeni földelővásárlási jogukkal élhettek. 38
