Bagi Gábor: A Jászkun Kerület és a reformországgyűlések – Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 47. (1991)

Társadalom A Jászkun Kerület társadalmának bemutatásakor nem elégedhetünk meg a reformkori állapotok ismertetésével. Ez a két évtized olyan problémákat vetett fel, amelyek az előző időszakok fejlődésének ismerete nélkül nem értelmezhetőek. A jászkun társadalom 1745-1848 közötti fejlődését vizsgálva két nagy korszak különíthető el. Az első durván a XVIII. század második felében jelölhető meg. Ebben a közel fél évszázadban zajlott le a korábban jogilag egységes jászkun társadalom három alapvető elemének, a redempcióban résztvett, s a kiváltságokban és jogokban részesülő redemptusnak, a megváltakozásből kimaradt, s csak korlátozott jogokkai rendelkező irredemptusnak, a tágabb értelemben az irrdemptusok közé sorolt, de teljesen jogtalan zsellérnek, valamint az ezen fő kategóriákon belül, illetve ezek között elhelyezkedő kisebb csoportoknak, rétegeknek a kialakulása, s jogi helyzetük aránylag pontos körülírása, meghatározása. E korszak végére lecsökkentek a társadalmi felemelkedés lehetőségei, s a népesség többségét alkotó - bár fokozatosan csökkenő arányú - redemptus réteg egy alulról mindinkább zárt csoporttá alakult. Ekkoriban vált fő célkitűzésükké a jászkun privilégiumok nemesi jogelveinek a saját "osztályuk" számára való teljes kisajátítása, míg a szabad paraszti státusból fakadó jobbágyi jellegű kötelezettségeknek az irredemptusokra történő maradéktalan áthárítása/ 5 A társadalmi fejlődésnek a XIX. század első felére eső második időszakát egy kettős folyamat jellemzi, mely a már kialakult viszonyok és törekvések között jelentkezett. Egyrészt további kísérletek történtek az elszegényedő elemeknek a teljes jogú redemptus lakosok köréből történő kiszorítására, s a "kiváltságos" réteg szűkítésére, másrészt viszont ezek a törekvések természetszerűen maguk után vonták a helyi társadalom demokratikus átalakításának kezdetben ösztönös, később azonban fokozatosan tudatosuló, s végül a reformországgyűlésekig eljutó igényét is. Mint azt már előzőleg említettük, 1745-en a jászkunok nem ingyen, hanem pénzért, s anyagi vonzatú kötelezettségvállalásokért nyerték vissza önállóságukat, s kiváltságaikat. ' A rendkívüli tehertételek természetszerűen eredményezték, hogy a földekből és a jogokból való részesedés mértékévé a megváltás összegéhez való hozzájárulás vált.

( A redempcióval a jászkun társadalom gyakorlatilag két részre szakadt, ám a későbbi redemptus és irredemptus rétegeknek az 37