Bagi Gábor: A Jászkun Kerület és a reformországgyűlések – Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 47. (1991)
2 hajdú felügyelete alatt 34 rab működött, s egy hét alatt 3 mázsa gyapjút dolgoztak fel. Később Palugyay 1 csapómesterről, 2 legényről és 60 rabról emlékezett meg. A vállalkozás az első években az eladási és raktározási problémák miatt deficites volt, 1840 végén közel 9.000 forintot tett ki a veszteség. Ekkoriban a haszonbérbeadás terve is felmerült. Végül 1842-ben a budai kerületi hadparancsnoksághoz tartozó óbudai katonai ellátási központtal kötöttek megállapodást, ami végül szerencsésnek bizonyult, s egészen a forradalomig érvényben volt. A "Rabdolgoztató" termékei az 1843. évi pesti Iparműkiállításon dicsérő oklevélben részesültek. ^ Az ipar fejletlenségét bizonyítja, hogy Palugyay szerint 1848 előtt csak egyetlen 4 LE teljesítményű gőzkatlan működött a Tászkun Kerületben. Ezt Berényben pálinkafőzésnél alkalmazták. A kerületi kereskedés a jászkunok vám- és harmincadmentessége sem volt jelentős, döntően paraszti szintű, kis mértékben intézményesült kereskedelem volt. 1828-ban mindössze 59 boltos és 14 nagykereskedőt írtak itt össze. A jászkun lakosság nem vált kereskedővé, s így a forgalom legfőbb lebonyolítói sokáig a görögök és az örmények, az 1840-es évektől pedig lassacskán a zsidók lettek. A kerületi szervek az adófizető kerületi lakosok érdekében igyekeztek az idegenek tevékenységét megakadályozni. A határozatok nyomán a betelepült görög kereskedők aránylag alacsony szinten monopolizálhatták a helyi kiskereskedelmet, s ez az adott kor követelményeinek már egyre kevésbé felelt meg. Az ellentétek főként a kereskedő zsidók kérdésében ütköztek ki, akik a görögökkel ellentétben nem kaphattak polgárjogot, s 1840-ig nem is éjszakázhattak a Jászkun Kerületben. 1804-ben megtiltották, hogy szekéren vigyék portékáikat, s csak háti batyut engedélyeztek számukra. Később a korlátozásokat úgy módosították, hogy lehetővé tették a negyedévenkénti 3 napos /bátyus/ kereskedést, valamint az országos vásárok látogatását. A kerületi határozatok ellenére az 1830-as években megfigyelhetők bizonyos kísérletek a zsidókkal szembeni tiltó intézkedések feloldására, főként a Kiskun Kerületben. 1830-ban Halas, Félegyháza, Szabadszállás és Majsa kérte a kerületi közgyűléstől, hogy engedélyezze az évi árendálásra kiadott - de jórészt üresen maradt - boltok zsidóknak történő kiadását, mivel egyébként jelentős bevételektől esnek eV ' 1831-ben Halason 12, Fülöpszálláson pedig 1 zsidó családról emlékeztek meg, kik a tilalmak ellenére már hosszú ideje itt éltek. l > A következő években több alkalommal is határozatokat 30
