Bagi Gábor: A Jászkun Kerület és a reformországgyűlések – Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 47. (1991)

dásával, míg a földművelés még nem tudott a szükségletek gyors növekedésével jelentkező igényeknek eleget tenni. Mivel a döntően külterjes, állattartó gazdálkodás bővítésére a mezőgazdasági termelésbe bevont föld területek növelésének akadályai miatt már nem volt mód, a végső megoldást csak a tagosítást feltételező, belterjesebb, tanyás földműveskultúrák meghonosításában lehetett megtalálni. A továbbfejlődésnek ez a szakasza azonban már a század második felére esett. A Jászkunság hazánk iparilag leggyengébben fejlett területeinek egyike volt. A XIX. század első fele itt a mezővárosiasodás időszaka, mivel 1801 és 1848 között 7-ről 21-re nőtt az ilyen privilégiummal rendelkező települések száma. Az így megnyíló lehetőségek ugyan kétségkívül ösztönzően hatottak, ám mégsem eredményeztek igazán jelentős felfutást. A források alapján valószínű, hogy a helyi ipar színvonala a jobbágyfalvakét lényegesen meghaladta ugyan, ám a hasonló nagyságrendű mezővárosokétól már rendszerint elmaradt. Alighanem ezt mutatja Fényes Elek azon adata is, ami szerint 1847ben országos átlagban minden 51. lakosra jutott egy iparűző, míg a Jászkun Kerületben csak minden 92-re. Az 1828-as összeírás mellékelt összesítése a Jászkunságban 2.751 iparűzőt tüntetett, ami az összeírt adófizetők 4,4 %-át tette ki.

( ' Ez a magas arányszám azonban rendkívül megtévesztő, mivel az itt összeírtak jelentős része csak a mezőgazdasági termelés mellett, az év bizonyos részében foglalkozott iparral. Bizonyság erre, hogy Berény iparosai közül mindössze 128 fő /38,4 %/ dolgozott egész évben, míg az azonos népességű Gyöngyös 531 mestere közül 477 fő /89,8 %/.

(37) A kerületi iparosok zöme néhány nagyobb településen koncentrálódott. 1828-ban Berényben 334, Félegyházán 275, Halason 269, Karcagon 245, Apátin 136, Kisújszálláson 134, Túrkevén 132, Arokszálláson 116, míe a kisebb helységekben átlagosan 60-80 mesterembert írtak össze/ ^ Zömüket segéd nélkül dolgozó szűcsök, csizmadiák, molnárok, fazekasok, takácsok, vargák tették ki.

í39) A mesterembereket hosszú ideig az irredemptusok közé sorolták, ám a reformkorban a kerületi népességösszeírások számukat a redemptusokeval együtt adta meg, ami növekvő társadalmi elismerésüket bizonyítja. ™ A viszonylagosan fejlett ipar, s a csekély számú iparosréteg ellenére meglepően előrehaladott állapotokat mutat a jászkun Kerület céhes fejlődése. 1848 előtt összesen 63 céh működött itt, 23 a Jászságban, 22 a Kiskunságban és 18 a Nagykunságban. Működésük nem csupán a mezővárosokra, hanem a falvakra is jellemző volt. A céhek m