Bagi Gábor: A Jászkun Kerület és a reformországgyűlések – Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 47. (1991)

Az egyes településeken a határhasználat rendkívül változatos képet mutat, s térületünkre nézve is érvényesnek kell tartanunk Orosz István ama megállapítását, mely szerint ekkor "a határok használatában nem valamiféle primitív rendszertelenség érvényesült, hanem a tiszta nyomásos határhasználatnál olykor sokkalta bonyolultabb, de jól kiismerhető és az állattartó rendszer céljainak jól megfelelő struktúra."

( A Jászság esetében döntő volt, hogy a heverő jószág jórészt a megváltott kiskun pusztákra került ki, míg a szűkebb belső határt - ahol a szántók és rétek zöme feküdt - kalkatúrális rendszerben művelték. Itt sokáig megmaradt a szálláskertek jelentősége, s a tanyásodás Berény és Árokszállás egyes határrészei kivételével csak jelentős késéssel indult meg a század második felében. A Nagykunságban - hol a puszták közvetlenül kapcsolódtak a településekhez - a városok környékén még a kertesség, s olykor a kalkatúrák voltak a meghatározóak, ám a távolabbi, szabad használatú részeket már tanyák jellemezték. A Kiskunság északi részén a kétbeltelkűség és a kalkatúrális rendszer dominált. Délen az újabb települések /Félegyháza/ a nagykunságiakkal mutattak hasonlóságot, míg a kontinuusok /Halas/ a hagyományos mezeikertes rendszert őrizték meg.

(30) Balogh István szerint az 1830-as évekre Félegyházán, Halason és Túrkevén már a tanyás gazdálkodás volt az uralkodó/ A földek végleges kiosztására tett kísérletekről a XVIII. század végétől vannak adataink a Kerületekben, s a későbbiekben,a korábbi állapotok, illetve a birtokok egy tagban való kiosztása közötti időszakban - a helyi sajátosságoktól is függően - számos átmeneti variáció is létezett. A határ teljes tagosításának igénye a kalkatúrális rendszerű vidékeken jelentkezett elsőnek. Árokszállás 1805-ben jelezte a közgyűlésnek, hogy határa egész területére a tanyai rendszert kívánja bevezetni, s hamarosan Szabadszállás is hasonlóan döntött. A divesticuláris /szállásoló/ gazdálkodást a 20-as évek közepén vezették be a két településen, teljes balsikerrel. 1829-ben Árokszálláson a 6 éves próbatagosítás teljes felszámolását határozták el, s állandó problémák voltak Szabadszálláson is.

(33) 1833-ban a legelőfelosztás felső táblai vitáján maga a nádor is utalt a keserű kerületi tapasztalatokra/ ' A tagosítás gondolata csak a 30-as évek második felétől vált ismét népszerűbbé. A helyi gazdálkodás számtalan átmenetet képező vonása nyomán válnak csak érthetővé a jászkun mezőgazdaság XIX. század elejétől érezhető, s nemritkán válságként érzékelt problémái. Az állatlétszám növekedése már nem volt képes lépést tartani a népesség gyarapo27