Bagi Gábor: A Jászkun Kerület és a reformországgyűlések – Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 47. (1991)
kat, amelyek közvetve vagy közvetlenül kapcsolatban voltak - illetve a későbbiekben kapcsolatba kerülhettek - kerületi problémákkal, speciális jászkun jogelvekkel. (Ilyen haladó jellegű megnyilatkozásokkal találkozhatunk- pl a jobbágytelken ülő nemesek adóztatásának megszavazása, a városi nemesek adózása, a nemesek és a polgárok közötti különbségek eltörlésének tárgyalásakor.) Mindezek alapján - figyelembe véve a vármegyék hasonló jellegű magatartásformáit - a Kerületek esetében célszerűbb privilegiális elvű (jászkun) konzervatív állagmegőrzésről beszélni, minthogy ezzel a helyi mozgalmak is jobban értelmezhetők. (Ugyanakkor azt is jói megvilágítja ez a kifejezés, hogy a jászkun privilégiumok épségben tartásáért aggódó Kerületek más törvényhatóságok kiváltságai - a szepesi városok, Szalonta és Derecske hajdűkiváltságainak biztosítása, bányavárosok - érdekében miért léptek fel többször is.) Hogy ez a privilegiális elvű jászkun konzervatív állagmegőrzés mennyire volt haladó, vagy konzervatív, azt - más törvényhatóságokkal, törvényhatóságtípusokkal összehasonlítva - pillanatnyilag rendkívül nehéz meghatározni. A vármegyékkel való összevetés a legproblematikusabb, hisz társadalmi viszonyait, önkormányzatát, történeti múltját, tudati viszonyait tekintve a Jászkun Kerület ezektől különbözött leginkább. A magyar rendi alkotmány az államhatalom felső szerveinek a megyék belső életébe való beleszólását rendkívül leszűkítette, s így a feudális nemzet fő erejét alkotó nemesség liberális és konzervatív erői általában szabadon csaphattak össze a megyegyűléseken, ahol aztán sokszor pillanatnyi momentumok, sőt tisztességtelen eszközök használata döntött. A következetesen liberális, vagy konzervatív megyék száma így eléggé kicsiny, bár a 40-es években egyértelműen a liberális eszmék terjedése volt a jellemző. Ezt is figyelembe véve kijelenthető, hogy a kerületi állásfoglalások főként a nemesi jogok korlátozása és a gazdasági reformok kérdésében - a vármegyei kis- és középnemesség merev konzervativizmusát általában túlhaladták. (} Masabb az összehasonlítás lehetősége a szabad királyi városokkal, melyeknek zöme ugyan túllépett a városok negyedik rendként való elismertetése mellett, ám sokáig - egyedi, vagy általános kiváltságainak védelme érdekében - mégis a konzervatívokat támogatták. A programjaikban rendszerint a városok gazdasági és társadalmi problémáikkal összefüggő kérdésekről esett szó, s saját érdekeiktől függően tartalmaztak liberális, vagy éppen konzervatív célkitűzéseket. Általában elfogadtak bizonyos gazdasági reformokat, ám saját belső helyzetük rendezésekor (koordináció) gyakran - a Kerületekhez hasonlóan - a kormányzat hagyományos berendezkedést védő, konzer195
