Bagi Gábor: A Jászkun Kerület és a reformországgyűlések – Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 47. (1991)

Az országgyűlés előzményei 1839 elejére az Osztrák Császárság külpolitikai és pénzügyi helyzetében bekövetkezett kedvezőtlen változások indokolttá tették a Magyarországon folytatott politika teljes felülvizsgálatát. A magyar politikai válság mielőbbi megoldását sürgette, hogy az újoncok és az adók megajánlásának határideje lejárt, s az új megajánlások tételéhez az országgyűlés összehívása elengedhetetlenül szükséges volt. Az "alkotmányos" kormányzati elvekhez való visszatérés országos viszonylatban a reformmozgalom új fellendülését idézte elő. A bekövetkező változások azonban a Jászkun Kerületben csak mérsékelt hatást váltottak ki, s nem eredményeztek jelentősebb helyi szemléletváltozást. A két országgyűlés közötti időszakban politikai kérdésekkel szinte egyáltalán nem foglalkoztak a kerületi közgyűléseken. A fő figyelem a helyi gazdasági és társadalmi problémák felé fordult. 1836-ban a rendkívüli aszály, 1838-ban pedig a nagy árvizek teremtettek sok településen majdnem katasztrofális helyzetet. 1836 októberéig csak a Nagykunságban 1.484 lő, 258 ökör, 544 tinó, 375 tehén, 459 borjú, 904 sertés, valamint 18.472 juh pusztult el, ami a helyi állatállomány tekintélyes részét tette ki.

(1) Két év múlva a kiskun "felső" települések határait a Duna teljesen elöntötte. ' A nehézségek hatására több településről (Ladány, Dorozsma, Felsőszentgyörgy) is tömeges kivándorlási kísérleteket jelentettek.® A társadalmi problémák jórészt még a helyi igazgatás szintjein jelentkeztek. 1837 nyarán Halas város lakosai fordultak panasszal a kerületi közgyűléshez. Ebben sérelmezték, hogy a helyi tanács részéről a piacon eladott kenyér, búza és marha után adóval terhelik őket, a bormérés évi 3 hónapos szabadságát felfüggesztették, s az egyre szűkülő határok ellenére a tehetősebbek idegen nyájakat és juhászokat fogadnak be, kik a legelőket rongálják. Kiemelték, hogy a "Borbiró, Erdőbiró, Második Bíró, s Perceptorok és többek a Tanács tagjai közül választatnak", s hogy a kisebb tanácsot a szenátorok fiai alkotják. Javasolták, hogy a kisebb tanács létszámát a tehetősebb polgárok bevonásával 50-re, vagy 100-ra kellene emelni, mivel a jelenlegi viszonyok között nincs meg a társadalmi "controlentia". Síkraszálltak a tisztviselők szabad választása mellett is. A kerületi közgyűlés jórészt a tanács védekezését fogadta ei

í4) 1838-ban a halasiak új beadványt készítettek, melyben a "Tanátsbéiiek választását, az adó fizetés és köz terhek alóli némellyéknek kimaradását és egyebeket" sérei125