Bagi Gábor: A Jászkun Kerület és a reformországgyűlések – Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 47. (1991)

meztek. A levélben "csoportozásra való fenyegetőzés" is foglaltatott. A városi terhek növekedéséve! több lakos is kijelentette, hogy "senem szánt senem kaszál többet a városnak, fizessenek ha akarnak". Rá egy évre Halas városa bejelentette, hogy a tisztújítás alá nem eső kerületi hivatalok betöltésekor a kerületi kapitányon, a valóságos nádori táblabírákon és a közösségi képviselőkön kívül a "többi Tiszti Tagok" választásból való kizárását javasolja. * 1839-re a szabadszállási tanács tevékenysége is helyi mozgalmakat indított el, melyeknek Páli József, Herpai Sándor és Kovács Alajos voltak a vezetői. Az ellentétek az éves bíróválasztáskor tetőződtek. A lakosok Páli vezetésével az összes elöljáró szabad választását követelték, és szővátették a tanácstagok közötti vérségi kapcsolatokat is. Végezetül nyíltan megtagadták a tanácsnak az engedelmességet.^ Az 1839-es kisújszállási mozgalom a helybéli "választott és egyéb lakosok" - Mészáros Gergely, Pólya Sándor, Nyitrai István - vezetésével kezdődött. A zúgolódók sérelmezték az 1836-os nagy aszály során felvett kölcsönök visszafizetése körüli manipulációkat, a közlegelőkből 80 év óta folyamatosan történő "el-adogatásokat", a kisebb tanács csonkaságát, a városi pénzek körüli visszaéléseket és a szakszerűtlen kezelést, valamint a tanácsosok hanyagságait és képzetlenségét/ ' Jellemző, hogy a kerületi szervek a legtöbb esetet "népiázításnak" minősítették. A vezetőket megbüntették, ám joggal tarthattak a mozgalmak továbbterjedésétől. A két országgyűlés közötti időszakban több településen is felvetődött a határok tagosításának kérdése. Ez különösen azt követően vált időszerűvé, hogy az 1836. évi XII. törvénycikk megszületett. 1838 nyarán például berényi lakosok fordultak a kerületi közgyűléshez, hogy "az egész nemzetre nézve a gazdálkodás előmenetelének és magányos birtokosok igyekezetének felemelésével apróbb darabokban széjel szórt birtokokban temérdek fáradsággal és idővesztéssel összve kötött gazdálkodási szerkezet nagy akadályai elhárítása tekintetéből az öszvesítésnek (commassatió) a Kerületek hathatós közbe vetése által leendő eszközléséért folyamodjanak"/ ' Kunmadarason 1838. augusztus 11-én 150 fős gyűlésen döntöttek a helyi tagosítás mellett/ ' s még ebben az évben jóváhagyta a közgyűlés a nagykunságiak szántó- és kaszálóföldjei egy tagban való kimérésénél^ tervét is.

( j) Az alapelvek egyértelmű tisztázása azonban mindenképp egy helyi tagosítási törvény meghozatalát igényelte. 126