Szabó László: Néprajzi tanulmányok – Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 46. (1989)

A Tiszazug történeti és néprajzi kérdéseiről (Szabó István–Szabó László)

dezte, s nagy keletje volt a Felső-Tisza vidékéről tutajokon leúsztatott gyümölcsnek is. A Tiszazug életében, gazdálkodásában döntő szerepe volt a Tisza szabályozásának. A Tiszazugot érintő első jelentősebb munkálatok 1853ban a Jenői kanyar átvágásával indulnak meg, majd a Tiszaugi felső és alsó kanyarulatok 1856-ban megkezdett munkálataival folytatódnak. 1909-ig, a tiszasasi átvágásig intenzíven folynak e munkálatok, a vidék szegény rétegének kubikus munkalehetőségét is biztosítva. Az átvágások és gátépítések mellett rendkívül jelentős szerepe volt az 1871-ben alakult CibakSápi Ármentesítő Társulatnak, amely 1876-ban átalakult Cibakházi Ármentesítő és Belvízszabályozó Társulat néven olyan összetett társulattá, amely a belvizek levezetését is feladatának tekintette, s nemcsak a nagyobb áradásoktól szabadította fel a Tiszazugot, hanem a mélyebb fekvésű részek vizeit elvezetve tovább növelte a földmüvelésre alkalmas területet. Hogy milyen nagyjelentőségű volt az átalakulás, az kitetszik abból is, hogy a szántóföldek területe jó 60-70 év alatt megduplázódott. 1852-ben a szántók területe 36,7 %, 1895-ben 67,3 %, 1935-ben 71 %. Párhuzamosan az addig állattartásra alkalmas rét és legelő területe visszaszorul. 1852-ben 54,5 %, 1895-ben 21,3 % és 1935-ben 12,1 %. Ez a nagyarányú váltás teljesen átalakította a paraszti életformát. A víz alól szabadult területek, mint tudjuk, évekig különösebb gondozás nélkül is bő termést hoztak. Párhuzamosan a nincsteleneknek lehetőségük nyílt kiegészítő keresetre a folyószabályozásoknál. Ez egy időre megoldotta a Tiszazug szociális problémáit. A paraszti gazdaságok szántóterülete megnövekedvén, jelentősebb szerepet kapott bennük a gabonatermesztés. Ugyanakkor a korábban tartott állatlétszámra szüksége volt a gazdaságoknak, hiszen ezek javarésze munkaállat is volt. A tagosítások során elkülönített úrbéres, jobbágyi és zsellér legelők azonban már szűknek bizonyultak. A rétek csökkenése miatt kénytelenek a parasztgazdák gabonaföldjeikből a termesztett takarmányok számára is kihasítani egy darabot. Egy 8-10 holdas gazda egy pár lovat, 1 tehenet borjával és 2-3 disznót tudott tartani a Tiszazugban. Ennél nagyobb állatállományt már a ráeső legelőrész kis volta miatt sem vállalhatott. Ezzel szemben például az öcsödi határban egy tanyás gazda gyengébb földön, de 10-12 holdon már 4 lovat, 4-5 tehenet, 2 ökröt, 3-4 magdisznót, 15-20 birkát tartott, igaz, itt lehetőség nyílt ideiglenes bérletekre is. A Tiszazugban azonban a gyűjtögetés, a határ szabadabb élésének lehetősége a vízszabályozásokkal és a vele egyidejű tagosításokkal összeszorult. Ugyanakkor a népesség növekedése még a 98