Szabó László: Néprajzi tanulmányok – Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 46. (1989)

A Tiszazug történeti és néprajzi kérdéseiről (Szabó István–Szabó László)

század végéig tartott. A nagybirtok majd 50 %-os részesedése és bérlők kezére jutása miatt kisbérietek megszerzésére, vagy földvásárlásra nem adott módot. A paraszti gazdaságok megmaradtak korábbi nagyságukban, a lecsapolások számukra nem jelentettek birtokgyarapodást. Ugyanakkor a korábbi sokrétű ártéri lehetőség, komplex haszonvétel helyett mindöszsze két üzemegységre szűkült minden gazdaság, egy földművelő, szemtermelő és egy szűk legelőhöz kötött állattartó egységre. Mivel a birtoktestek a népesség növekedéssel még tovább aprózódtak, ez a folyamat a tiszazugi lakosság terjes elszegényedéséhez vezetett. A történeti birtokos családok egy része az addig legelőként használt, de víztől is öntözött homoki földjeit áruba bocsájtotta Szelevény, Istvánháza, Kungyalu, Cserkeszöllő és Tiszaföldvár határában, azonban az elszegényedett tiszazugi lakosság nem tudott versenyezni a kunszentmártoni, náluknál pénzesebb polgárokkal, akik szőlőtelepítés céljából sorra vásárolták fel az említett területeket. Ez a folyamat jóval korábban elindul, 1823-ban például a mai Cserkeszöllő területén fekvő Varjas és Kisasszonypusztán, amelyek ekkor Tiszakürthöz tartoznak, 14 kürti, 14 sasi, 6 ugi, 4 csépai lakos mellett 62 kunszentmártoni szőlőbirtokos gazdálkodik. Tiszakürt és Szelevény 1911. évi kataszteri térképein a szőlőbirtokosoknak kétharmad része kunszentmártoni lakos, s nem tekinthetjük véletlennek, hogy 1925ben a Szelevényhez tartozó Gyula és Istvánháza pusztát Kunszentmárton sajátjaként kebelezi be. A Szelevénynél maradt Korhány szőlő tulajdonosainak jó része ma is kunszentmártoni. Valójában csak a Tiszazug északi részén (Tiszaföldvár-Homok, Nagyrév-Bög, Cibakháza és InokaCsámpa) marad a helyi lakosok birtokában a parcellázott homok. A Nagyatádi-féle földosztást történeti irodalmunkban eddig általában eredménytelennek ítélték. A Tiszazugban azonban ez, és az ezt követő többszöri kisebb osztások 1935-ig más eredménnyel jártak. Itt az úgynevezett rossz földek, amelyeket az uradalmak nem használtak, és kimérésre felajánlottak, a homokon feküdtek és szőlőtelepítésre alkalmasak voltak. 1935-ig 4.159 kh-t osztottak ki 3.179 igénylő között 1,42 kh-s átlaggal. Tiszaföldvaron 2.423 hold került felosztásra 1.530 igénylő között 1,58 holdas átlaggal. Akik szőlőt telepítettek, azoknak ez egy idő után jövedelmi forrásává válhatott. Meg kell még említenünk, hogy SCHWAB Gyula cibakházi birtokos halála előtt az 1940-es években a zsidó törvények hatására birtokának jelentős részét hagyta a községre, hogy azt parcellázzák. A cibakháziak szőlőtelepítési lehetőségei ezzel növekedtek. A földosztás során 1948-ig 21.828 kh-t osztottak ki 4.292 fő között 99